Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - GALSI ZOLTÁN: Adalékok a Törökszentmiklósi Római Katolikus Egyházközség történetéhez Pánthy Endre plébánossága idején (1854–1860)
megismerem, hogy az atyafiak mindenkor illő tisztelettel viseltettek a mi lelkiatyáink iránt; de épen ez okból pirulhatnak sokan a mieink közül, kik ebben a dologban sokszor roszabbak voltak az idegeneknél, mert bizony mi nálunk is találkoznak ollyanok, a kik magok szeretnének papot választani magoknak, természetesen saját inyök szerint [Itt a Pánthy Endre Törökszentmiklósra érkezése előtti kínos esetre utal a templombíró.]; még aztán ollyanok is vannak, kiknek csak akkor jó a pap, ha mindent rájuk hagy, kedvök szerint tesz; pedig hát már én csak azt gondolom, hogy a lelkipásztornak ollyannak kell lennie, mint a jó, de kemény apának, ki a maga gyermekeit többször dorgálja és fenyiti, mintsem dicséri. Való az is, hogy a mi iskolánk ekkorig gyenge lábon állott, de az is igaz ám, hogy ha mi rajtunk fordult volna meg a dolog, bizony soha se kapott volna az jobb lábra. Lám, hiszem most is a nagy építkezés, melly sok ezer forintba kerül, nekünk egy árva krajczárunkat sem veszi ki zsebünkből, valaminthogy a múlt években a parochia, régi iskolaház, kápolna és szegények házának nagy költséggel eszközlött kijavítása sem került nekünk semmibe, és még is mennyi panasz, mennyi ellenszegülés, mennyi perpatvar támad köztünk mindig az építkezéskor a végett a kézi munka és fuvar végett, mit adni kötelesek vagyunk! - Már én ugyan, ha a plébános urnák lennék, nem mernék ám illyen nagy dolgokba fogni, holott látja, hogy nincs hová támaszkodnia, s mindenről csak egymagának kell aggódnia. Azonfelül mi olly szerencsések voltunk, hogy gyermekeink tanítása mindeddig semmibe sem került, még ßtöröl is más gondoskodott az iskola számára, aztán még is nézte volna meg csak valaki, mennyi gyermek jár iskolába! Tudom is előre, hogy ha majd a tanítók számára szükséges illendő fizetésről lesz szó, lesz megint zenebona... Lám, példának okáért minden vasárnap halljuk a panaszt, hogy templomunk szűk, de bezzeg próbálja csak meg a plébános úr, szólítson meg bennünket, hogy közköltségen nagyobbitsuk meg, tudom Istenem, hogy lesz lárma, és sokan fognak találkozni, kik majd azt mondják - mint két év előtt egy dúsgazdag birtokosról beszélték volt, - hogy inkább nem kell nekik templom, se pap! Pedig hogy a templomunk a nép sokaságához képest szűk, az világos, és épen ez az oka, hogy szegény plébános urunk - pedig majd megeszi végette kezét-lábát - nem bir templomunkban, főkép a közt a sok pajkos növendékleány közt kellő rendet csinálni. ”.56 A jó íráskészségű - amit a szerkesztőség is megjegyzett - templombíró szintén szóvá tette a káromkodás nagymérvű elterjedését, illetve az ünneptörést, azaz a vasárnapi munkát. Ahogyan írta: „Bizony jól mondta egyszer a plébános ur a predikatioban, a mit aztán ki is nyomtattatott”.57 Az itt BAKOS József: Katholikus hitélet. Török-Sz.Miklós. In: Katholikus Néplap, 1856. július 30. 31. szám. 263-264. p. 57 Uo. 264. p. 284
