Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Perczel Mór második honmentő hadjárata és az első szolnoki ütközet
dandárparancs napi két gyakorlást rendelt el az alakulatoknál.92 Szabó Samu, a 47. honvédzászlóalj századosa is arról ír emlékiratában, hogy Nádudvaron három napig folytonosan gyakorlatoztak.93 A hadtest fegyelmét voltak hivatva megszilárdítani az olyan intézkedések, mint Szekulits alezredes január 16-i napiparancsa, amelyben „leginkább korcsmában és mészárszékek körül” elkövetett „erkölcstelen” cselekedetek és rendetlenkedések elkövetőit 50 botütéssel rendelte büntetni. (Január 20-án egy Zanini-gyalogezredi közvitézt fegyvere kilövéséért, mely által gazdasszonyát megsértette”, valóban 50 botütésre ítélt.) Kisfaludy Móric, az 56. honvédzászlóalj parancsnoka pedig a „bármely csekélységű tolvajlásban" tetten ért személyeket haditörvényszék elé állítással és főbelövetéssel fenyegette január 18-án. Perczel január 20-án napiparancsban közölte, hogy „minden engedetlenség, lövöldözés, fegyvereladás, szükségzsarolás, erőszakoskodás rögtön halállal fog bűntetteim”.9* Perczel január 18-án „Szózat a magyar hadsereghez” címmel kiáltványt adott ki. A felhívás lényege nagyjából ugyanaz volt, mint amit Perczel január 16-án Klapkának írt: nincs miért kétségbeesni, hiszen ahogy a németalföldiek, az amerikaiak vagy a görögök több éven át tartó harcban vívták ki szabadságukat, ugyanúgy a magyarok is ezt fogják tenni. Ahogy Perczel írta, „annyi diadal után egy pár csatát veszténk bár, de hadseregeink még mindig teljes számmal, sőt növekedő állapotban, az ellenség pedig a nagy országban ereje szétoszlatása áll gyengítve vagyon”. Perczel úgy vélte, „a hadak Istene Jellasich táborának visszaverése és Roth general seregének elfogása ólta, három hónapon át kedveze fegyverünknek”. Igaz, a legutóbbi időkben „a móri események, Budapestnek védtelenül történt feladatása és a kassai csatavesztés valamint nagy veszélybe dönték az országot: úgy hadseregünk tekintélyét és hírét tetemesen csorbíták”. De - Perczel szerint - még a móri vereség is „biztos záloga jövendő előmenetelünknek”, hiszen 5.100 főnyi hadteste négy órán át vívott 20-25.000 főnyi ellenség ellen, s „csak részint véletlen, részint nem hadseregemtől függő események okozók, hogy e nap nem lön Magyarhon tökéletes megszabadításának fényes napja, és hogy az ellenség sokkal nagyobb veszteséget nem szenvede, mint mi”. De a Mórnál megvert sereg immár 17.000 MOL R 306. Katonai iratok. 18. csomó. Az 56. honvédzászlóalj parancskönyve. Másolatát ld. HL 1848-49. 9/388. HERMANN Róbert: SZABÓ Samu honvédszázados emlékirata a 47. honvédzászlóalj történetéről. In: Egerszegi történeti tanulmányok 2010.- (Szerk.: Molnár András) Zalaegerszegi Füzetek 11. Zalaegerszeg, 2010. 144. p. MOL R 306. Katonai iratok. 18. csomó. Az 56. honvédzászlóalj parancskönyve. Másolatát ld. HL 1848-49. 9/388. 224
