Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)

TANULMÁNYOK - BAGI GÁBOR: Adalékok a Külső-Szolnok Megyei Gazdasági Egylet történetéhez

Az egyleti tevékenység újraindulását komolyan nehezítette, hogy a hátralékos tagdíjtartozások összege már a 4.000 forintot is meghaladta. Ebből 3.188 forint tűnt behajthatónak, bár az egyéb tartozás alig 200 forintot tett ki. Végül 1869 tavaszára sikerült a helyzetet úgy-ahogy tisztázni. Ekkor 52 alapító tagot vettek számba 62 alapítványi tőkerésszel, és 148 évdíjas tagot ugyanannyi részvénnyel.

A munkaadók és a cselédség állandósuló ellentétei miatt, állandó napirenden volt egy cselédrendtartás kidolgozása, és felsőbb szervek általi elfogadtatása. Emellett a pusztai cselédek gyermekei számára iskolák létesítését javasolták, hogy azok legalább elemi oktatásban részesülhessenek. Felvetődött egy gazdasági népiskola megalapítása, de pártolták a községi takarék magtárak és egy népbank létrehozását, és az alapszabályok kidolgozásába is belekezdtek.

Az egylet tevékenysége több irányú volt. A földművelési minisztériumnak a mezőgazdaság fejlesztése érdekében kelt leiratait ismertették, népszerűsítették. Kapcsolatot tartottak a környező törvény- hatóságokban működő hasonló célú egyesületekkel, látogatták rendezvényeiket (1868 májusában a békési egyesület aratógép-próbáját, majd az Országos Erdészeti Egyesület debreceni közgyűlését), tapasztalatokat cseréltek, és részt vettek a minisztérium által létrehozott különböző szakbizottságokban, amelyek egyebek mellett az aratógépek működésével és a lótenyésztés fejlesztésével kapcsolatban kértek be szakvéleményeket.

Gorove István szakminiszter ugyan a gazdasági gyakorlóiskola tervét a nehéz pénzügyi helyzet miatt nem tudta támogatni, de a kért 100-120 hold terület valamely közeli állami birtokból való kihasítására mégis ígéretet tett. A tagok javasolták önsegélyező egylet létesítését, és egy másikat a lótenyésztés elősegítésére. Kapcsolatot építettek ki gróf Károlyi Edével, a Franco-Magyar Bank elnökével, a mezőgazdasági egyesületek támogatására, de a vasútvonalak kettős vágányúvá tételéről is komoly vitákat folytattak. Elhatározták, hogy a működéssel kapcsolatos főbb dokumentumokat a „Gazdasági Lapok”, a „Hon” és a „Pesti Napló” hasábjain közük.

1868. november 8-án döntöttek a következő évi szolnoki állatkiállítás megrendezéséről, amely az egyesület egyik legjelentősebb rendezvényévé vált, és a tervezés során jelentősen bővült. A volt tagtárs, Gorove földművelési

(2), Kováts (5), Kiss (2), Krenn, Kreizer, Laichter, Lang, Lászlófy, Lábassy, Léderer (2), Losonczy (2), Lustig, Menyhárt, Mészáros, Monszpart (2), Nagy, Nasicz, Neumayer, Okolicsányi, Papp (2), Pétery, Pirényi, Polgár (2), Plathy, Polgár (2), Popovics, Prág, Reinheimer, Regenhart, Réthy, Rosenzweig, Sárközy (2), Schlesinger, Schwartz, Sillinger, Sreiber, Srányi, Széky, Szabó, Szántó, Szendy, Szederka, Széli, Szinovitz, Szodoray, Szondy, Szulyovszky, Szűts, Szűz, a szolnoki Szvitek, Stem, S. Tóth, Tergele, Tolnafy, Tombor, Tóth (2), Tóvizi, Trebits, Turgonyi, Trugli, Ugray, Veinberger, Véges (2), Végh, Vitéz, Weisz, Wimpfer, Zabolay, Zalár nevek.

177