Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)

TANULMÁNYOK - BAGI GÁBOR: Adalékok a Külső-Szolnok Megyei Gazdasági Egylet történetéhez

már számottevő rendezvényeket nem tartottak. A következő évben is a fő törekvés az volt, hogy a takarmány szűkében lévő gazdák állatainak a jobb helyzetű egyletek területén biztosítsanak téli ellátást. 1864 őszén Törökszent- miklóson újra megtartották a termény-, gyümölcs- és gépkiállítást, sőt a következő évben a környéken a sertésvésszel már eredményesen tudtak szembeszállni, részint Dely Mátyás állatorvos közreműködése eredményeképpen.39 1867-ben azonban új katasztrófa sújtotta a vidéket. A tavaszi fagy a teljes termést elvitte, és az egyleti tevékenység is szünetelt. A választmány részint ínségügyi bizottmányként működött, melynek fő feladata a segélyek kiosztása, és az ebből fakadó ügyek intézése volt.40

Az egylet újjáalakulása

Az egyesület végül 1868-ban alakult újjá gróf Szapáry Gyula vezetésével, minthogy a működési időszak második hatéves periódusa is ekkor telt le. Bár a szervezőmunka már tavasszal megkezdődött, az alakulásra ősszel került sor, a több hónapig módosuló alapszabály pedig csak a következő év tavaszán nyerte el végső formáját. A név „Külső-Szolnokmegyei Gazdasági Egylet”-re változott, de a székhely Törökszentmiklós maradt. Alapszabálya a korábbi elveken alapult, és nem sokat változott. Az egylet fő célja a mezőgazdaság ágainak fejlesztése, a szakismeretek terjesztése, az országos és helyi érdekek segítése, védelme volt. Alapító tag lehetett, aki legalább 200 forintos alapítványt tett, és annak 5%-os kamatát pontosan fizette. Ugyanakkor az évdíjas tagok évi hat forint megfizetésére kötelezték magukat.

Az egylet élére a tagok elnököt, két alelnököt, 30 választmányi tagot és egy pénztárost választottak, míg a folyóügyek intézésére állandó titkári állást szerveztek. Az egyesületi tisztikart három évre delegálták, de harmadukat évente újraválasztották. Évi két közgyűlést tartottak (tavasszal és ősszel), míg a külön választmányi gyűléseket havonta tartották. Az újraalakuláskor 53 alapító tagot vettek számba, ugyanennyi 200 forintos alapítványi jegyzéssel, és 149 fő, hat forintot fizető éves taggal. A tagok a földművelési, állattenyésztési, gazdászati-gépészeti, faültetési és kertészeti, méh- és selyembogár tenyésztő, ipari és statisztikai szakosztályba jelentkezhettek, és egyszerre többnek is a tagjai lehettek. A szakosztályok az egylet fő működési területei voltak, kezdeményeztek és véleményt alkothattak.

Magyar Gazda, 1865. szeptember 20. 186-187. p.

KUNCZE I. 1877. 60-68. p.

173