Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - BAGI GÁBOR: Adalékok a Külső-Szolnok Megyei Gazdasági Egylet történetéhez
„érdempénzekkel”. A „díjak lóversenyben győztes lovak, legjelesebbnek bizonyúlt agarak-, s tárlatra kiállított legkitűnőbb marhák tulajdonosai számára volnának kiosztandók, melly tárlaton egyszersmind a jeles termények, gazdasági gépek, juhok és sertések kiállítói érdempénzt nyernének. ”5 Az egylet központja látszólag sajátos módon nem az újra megyeszékhellyé váló Szolnok, hanem a közeli Törökszentmildós mezőváros lett. Ebben alapvetően a két település közti agrárgazdasági és társadalmi eltérések játszhattak meghatározó szerepet. Szolnok nagy jövő előtt álló településnek számított ugyan, de a nagyszámú és nagy kiterjedésű bérelt puszták ellenére relatíve kis saját határral rendelkezett, földesura pedig kizárólag a Magyar Kamara volt. Rövidtávon tehát a helyi mezőgazdaságnak nem volt jelentős kifutási lehetősége. Ezzel szemben a közeli Törökszentmiklós pusztái révén nemcsak a Közép-Tiszavidék egyik legnagyobb határterületével rendelkezett, de a nagy Almásy uradalom felosztása után több tucatnyi több száz, illetve több ezer holdas birtoka alakult ki. Ez a nagyszámú, magyar viszonylatban tehetős birtokosi és bérlői réteg már megfelelő bázist biztosított a mezőgazdaság modernizálásának elindításához, és egyben a környékbeli nemesség és értelmiségi csoportok szervezéséhez is. Az elmondottakat bizonyítja, hogy amíg az 1850-es években Szolnokon 2 nagy- és 392 kisbirtokos volt, és a bérelt kamarai pusztákkal együtt is alig 50.000 holdas saját és bérelt határa jövedelme 137.897 forintot tett ki, addig Törökszentmiklóson a 399 kisbirtokosra 21 nagybirtokos esett, és 56.356 kát. hold határ kataszteri tiszta jövedelme is 198.331 forintra rúgott.6 Az egyesület megalapításában gróf Szapáry Gyulának (1832-1905), a későbbi dualista miniszternek, majd miniszterelnöknek volt meghatározó szerepe. Ő 1853-ban 1650 holdas pusztataskonyi birtokán kezdett gazdálkodni. Bár a szabadságharcban feltehetően nem vett részt, az önkényuralmi rendszerrel nem szimpatizált, és a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos nézetei és sikerei nyomán gyorsan az új megye vezető egyéniségévé nőtte ki magát. Törekvéseivel, a megyei elit szervezésével Perczel (Bonyhádi) Imre megyefőnök ellenkezését is kiváltotta.7 KUNCZE Imre: A Külső-Szolnok vármegyei Gazdasági Egylet Évkönyve 1872, 1873, 1874, 1875, 1876 évekről. Bp., 1877. 60-61. p. Magyarország művelési ágak szerinti terjedelmi és földjövedelme. Hivatalos adatok szerint a Nagyméltóságú M. Kir. Helytartótanács rendeletéből kimutatva. Budán, 1865. 146. p. CSEH Géza: Adatok Szapáry Gyula politikai pályaképéhez. In: Zounuk 6. A Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve (Szerk.: Botka János) Szolnok, 1991. 370- 371. p. 163
