Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - BAGI GÁBOR: Adalékok a Külső-Szolnok Megyei Gazdasági Egylet történetéhez
mellett a mezőgazdaság kapitalizálásának érdekei is közrejátszottak. Az első évben ekeversenyt tartottak Rákospalotán, 1859-ben gép- és eszközkiállítást és ekeversenyt Ercsiben, 1860-ban juhkiállítást és ekeversenyt Tótmegyeren, majd 1862-ben a londoni, 1863-ban a hamburgi, 1866-ban a bécsi nagy kiállításokon is rendeztek magyar mezőgazdaságot bemutató részt. Javaslataikkal közreműködtek a hazai bankrendszer és a mezőgazdasági gépgyártás kialakulásában, így a Magyar Földhitelintézet 1863-as létrehozásában.2 Vidéken, az ország magyar etnikumú területein a Habsburg önkényuralom idején vett új lendületet a gazdasági egyesületek szervezésének gondolata, ami a nemzeti ellenállás egyik formájának számított. E tekintetben - már ha a millennium kori statisztikáknak hihetünk - a Bach-féle közigazgatási reform során 1851-ben létrehozott, hozzávetőleg a Jászság és a Nagykunság nélküli Jász-Nagykun-Szolnok megyét egyesítő Szolnok vármegye volt az első, ahol ilyen szerveződés létrejött, és amelyet 1860-tól követtek a többiek.3 Bár nehéz megállapítani, hogy az országos adatok mennyire pontosak, a rövid életű Szolnok megye agrárfejlődésének néhány sajátosságát mégis ki kell emelnünk, mert azok talán némileg magyarázzák ezt a koraiságot. A törvényhatóság területét Fényes Elek 1859-ben 490.530 kát. holdban adta meg, amelyből 34% (166.866 hold) volt szántó, 16,6% (81.446 hold) kaszáló, 10,9% (5.386 hold) szőlő, 37,6% (184.829 hold) legelő, továbbá 100 hold erdő, 4.405 hold nádas, 47.928 hold pedig egyéb művelési ágakhoz tartozott vagy terméketlen volt. A Tisza és mellékfolyói által elöntött földeket még közel 100.000 kát. holdra becsülték, noha a vízszabályozások miatt már jelentős területeket ármentesítettek, amit - egyebek mellett - a halászat szerepének fokozatos csökkenése is mutatott. A mezőgazdasági termelés fontos sajátossága volt, hogy a száz hold feletti birtokosok száma meghaladta a 357-et. Ezek kezében 385.000 kát. hold, azaz 78,4% földterület volt, ami több mint ezer holdas átlagnak felelt meg. Ez - önmagában - nem volt szerencsés, de a kisbirtokhoz képest mégis jelentős tőkeerő meglétét jelentette. Ezzel szemben a száz hold alatti birtokok alig VÁRI András: Urak és gazdászok. Arisztokrácia, agrárértelmiség és agrárius mozgalom Magyarországon 1821-1898. Bp., 2009. 25-154. p. MATLEKOVITS Sándor: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor. I. köt. Bp., 1897. 485-492. p. Matlekovits adatai szerint 1860- ban a Bars, Békés, Somogy, Veszprém, Zala, Zemplén megyei és a győrvidéki, 1861- ben a Mosony, Nyitra és Pozsony megyei, a debreceni, és a felső-tiszavidéki, 1862-ben az esztergomvidéki és a kaposvári, 1865-ben az Arad és Sáros megyei és a besztercevidéki gazdasági egyesület alakult meg, amit 1867-től tömeges szerveződések követtek. Hasonló eredményre jut VÁRI A. 2009. 174. p. 161
