Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
A földtulajdon vitás eseteinek kivizsgálásakor a helyi tanács igen körültekintően járt el. Meghallgatták a szomszédokat, a cselédeket, a rokonokat, akik mind elmondták, amit az akcióról tudtak. Ezeknél a hosszadalmas bizonyságkereséseknél hitelesebb és gyorsabb út volt a hiteles személyek előtt tett végrendelet vagy éppen a közszerzemény bejegyeztetése a földkönyvbe. A rangjelző föld eladására csak végszükségben került sor. Ha más kiút nem volt, akkor is igyekeztek csak annyi földet eladni, hogy a megmaradó birtok ne csökkenjen a redemptussághoz szükséges mennyiség alá. A földtulajdon nagysága szerint tagolt jászkun társadalomban, amint már többször említettük, minden előjog a földhöz kapcsolódott, s azzal együtt volt elnyerhető. A földbirtok csökkenése a család társadalmi lecsúszását eredményezhette, veszélyeztette a gyermekek várható örökségét, de a rokonság is éberen figyelt, nehogy az ági vagyon, az ősi föld idegen kézre kerüljön. Túrkevén 1758 májusában Nagy István maga jelentette ki, hogy „az szükségtől kényszeríttetvén" a felesége és fia beleegyezésével adja el a földet.31 A helyi önkormányzatok a szabályozással segítették, hogy a vérségi alapon szerveződött hagyományos település- és birtokrend fennmaradjon. A Jászkun Kerületben az ősiséget a redemptióban váltott földig vezették vissza, s a tulajdonszerzésben erős korlátot jelentett, hogy a tulajdonos csak az általa szerzett földet forgalmazhatta szabadon. Az ősiekre - a váltott tőkeföldre - elővagy visszavásárlási jogot érvényesíthettek az egyenes ági leszármazottak.32 Az adásvételek törvényességére vigyázó tanács megkövetelte az eladás indoklását, ezáltal is akadályozva a tőkeföld felelőtlen prédálását. A jegyzőkönyvi bejegyzésekben gyakorta visszatérő formula a „végső szükségemtől vezérelve” kitétel. Olykor, egyébként teljesen rejtett családi titkok, belső feszültségek bukkannak fel a föld eladását kikényszerítő körülmények között, mint például a tékozlás vagy a családot semmibe vevő csapodárság. Különösen keservesen panaszolja bánatát a kunszentmártoni Gulyás Mihály, akinek gazdasága a felesége csapodársága miatt került végső romlásra. Szomorú helyzetét földje eladásának kényszerítő körülményei között tárja a tanács elé. „Feleségem Libor Borbála múlt húsvét hétfőn tőlem hitetlenül megszökött. Ország világ lett és árváimmal magamra hagyott és az ő fel keresésében az egész nyarat elvesztvén /: mely közben nagyobb gyermekeim koldulással, szopós árvátskám pedig jól tévő asszonyok keresztényi JNSZML Túrkeve It. Liber venditionis fundorum 1751-1790. 121. p. Lásd: BÁNKINÉ MOLNÁR E. 2005. 84-85. p. Az elővételi jogokat az 1799-ben kiadott nádori törvénycikkek VI. statuutuma szabályozta. 93
