Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
tulajdonjogát vizsgáló bíró rendszerint megkérdezte, kinek a pénzéből váltották a földet. A válaszok még akkor is nagyon fontosak a felek döntési pozíciójának kutatásában, ha a tanúk nem tekinthetők elfogulatlanoknak. Karcagon több mint húsz évvel a földváltás után 1768-ban zajlott egy hagyatéki per, amelyben a tanúk elmondták, hogy Csányi Mihályt15 a redemptio alkalmával arra biztatta a felesége, hogy ne váltsanak földet. A hajdani tépelődésre úgy emlékeztek, hogy a gazda vetette fel: Földet kék váltani!- Bizon nem váltok én egy krajcár árut is ” - válaszolta a felesége, akinek két tehene, 2 ötödfu és 2 harmadfü tinója volt, amit a szülői házból vitt a férje házához, ha ebből eladtak, a kapott pénzt az asszony külön tartotta és nem szívesen adott a nehezen átlátható földváltásra. A férje azonban ragaszkodott az elképzeléséhez s mondotta: Váltok, mit válthatok, mert énnekem vagyon gyermekem. Más tanú szerint Csányi azt válaszolta: Váltok én, rámutatván gyermekére, mert kell ennek a gyermeknek. ”. A vizsgálatból bebizonyosodott, hogy a feleség nem csak ellenezte a földváltást, de - mivel a tanúk szerint mindig külön erszényt tartott - nem is adott hozzá a saját pénzéből. A földváltáshoz szükséges pénzt nem volt könnyű előteremteni. Legtöbbször az állatokból adtak el, máskor a terményekből, nem egyszer a betevő falatot is megvonva maguktól. A többletjövedelemből keletkezett tőke gyarapodhatott a pénz apróbb-nagyobb kölcsönökben történő kamatoztatása által és fordíthatták a család szellemi javainak növelésére. Utóbbit szintén a birtokvédelem motiválta. Ha egy fiút mesterségre adtak vagy felsőbb iskolába járattak annak megélhetését a későbbiekben nem kellett a családi földvagyonból biztosítani. A vagyongyarapításnak és a vagyon megóvásának egyaránt eszköze lehetett a házasságkötés. A férjhez adandó leányok öltöztetésére akár lehetőségeik határáig költekeztek, hiszen ők szerencsevárók voltak. Ha szerencséjük volt, jó házasságot kötöttek, ami a korban elsődlegesen a biztos megélhetést jelentette, s idővel birtokszerzést eredményezhetett. Mindazonáltal kutatásaim azt igazolják, hogy a Jászkun Kerület redemptus társadalmában a paraszti életmód, a takarékos életvitel és a célszerű fogyasztás tekinthető általánosnak. Jeges Péter16 kisújszállási gazda például úgy tudott földet váltani, hogy eladta a veremben tárolt kölesét, a felesége pedig a maga tehenét. Tudjuk, a hozományba kapott tehén és szaporulata valamint tejhaszna mindenkor a 15 JNSZML Karcag lt. Inquisitionalis jkv. 1768. máj. 4. 345. p. 16 JNSZML Kisújszállás lt. Prot. Inquisitionis 1774. aug. 26. 89
