Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
A kun és a jász földnek tartott terület népessége lehetett bármilyen etnikai származású, őrizhetett kultúrájában és vallásában bármilyen népi elemet, abban volt érdekelt, hogy a helyi társadalomba belesimulva annak szabályait megtartsa. Ha nem így viselkedett a tanács nem fogadta be, nem kapott lakosi jogot, nem vásárolhatott földet. A beköltözött idegenek, ha maradni akartak, származásuktól függetlenül igyekeztek jászkun voltukat elfogadni és megélni, hiszen csak így részesülhettek a kiváltságok előnyeiből. A Jászkun Kerületben élők jobbágynál több, nemesnél kevesebb állapota és a paraszti kultúra olyan közgondolkodást alakított ki, amelyben teret nyert az itt élők sajátos identitása.9 Ennek a sajátos identitásnak a kifejezője az 1848-as szabadságharc után a jászkun nemzet fogalom lett. A fogalom éppúgy alkalmas volt a sokszínű társadalom egységes megjelenítésére, mint a kerületen kívüliektől való megkülönböztetésre. A magukat jászkun nemzetként meghatározók mentalitását demonstrálja az 1857-es „császárjárás” lebonyolítása. Az egykori kiváltságok már felmorzsolódtak,10 de a császárt fogadó ünnepi bandérium magamutogatón parádézott. 1857-ben a Jászkun Kerület történetének legköltségesebb, legdíszesebb és legnépesebb bandériumával fogadta a szabadságait sárba tipró, kiváltságait semmibe vevő császárt.* 11 A hatalmas költséggel megvalósított ünneplés filozófiáját Halas12 tanácsa fogalmazta meg: „a jászkun nép dicsőségét a díszöltönyű testőrségnél s a nagyszámú bandériumnál jobban mi sem emelheti 13 A címeres zászlókkal, jász és kun nemzeti öltözékkel felékesített bandérium az oly sokszor emlegetett régi dicsőség parádés, népünnepélyként átélt színpadias megjelenítése volt. Az említett eseti ünnepi külsőségek azonban nem pótolhatták a saját jogrendre és erkölcsi normákra támaszkodó öntudatot. Az 1860-as évek után egyre szembeötlőbb volt, hogy a kiváltságait elveszített Jászkun Kerület népe identitászavarral küzd. Szembe tűnőbb lett a népi kultúra tagoltsága Az identitás kérdéséhez lásd még: SZABÓ László: A jász öntudat alakváltozatai. In: Szolnok megyei múzeumok évkönyve (Szerk. Selmeczi László) Szolnok, 1981. 129-145. p.; SZILÁGYI Miklós: A nagykun öntudat. In: A Jászkunság összefogása. (Szerk. Bellon Tibor-Örsi Julianna) Karcag, 1996. 171-195. p.; BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: Jász és kun, jászkun öntudat megnyilvánulásai a Kiskunságban. In: Tisicum X. (Szerk. Szabó László-Tálas László) Szolnok, 1997. 10 A jászok és kunok külön jogai 1853-ban szűntek meg. 11 Az uralkodó látogatására fordított költségek összege több mint 56 000 forint volt. JNSZML Jászkun Kér. ir. 4. köt. 220., BKML. Kf. lt. Főbírói iratok 1183/1857., Tanácsi iratok Lad. 84 Cs 12 Sz 12 /1857. 12 Halas = Kiskunhalas 13 BKML Kiskunhalas levéltára (Továbbiakban: Kh. lt.) tanácsi jkv. 1857. 170-190. p. 86
