Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai

ő Királyi Hercegsége Pozsonyból megérkezend”. A sereg parancsnokának utolsó levele már azt tudatja január 26-án, hogy Kókáról immár - a nádor engedelmével - elindultak, s Fényszarun keresztül 27-én Berényben lesznek.73

Közben a nagykunsági század - a hajdúvárosok seregével együtt - végül mégis az eredeti kerületéhez (Tiszán túl) kapcsoltatott. 1805. december 28-án Rhédey óbester teljes irányítása alá rendelte őket az Állandó Comissio, azzal, hogy még aznap induljanak vissza Karcagra. A nagykunok uniformisa egyezett a jászokéval és a kiskunokéval, így azon nem változtattak. Külön zászlajuk nem volt, melynek szükségességét 1805. december 4-i jelenésében Illéssy János nagykun kapitány meg is írta a Comissionak. A Nagykunság zászlajának elkészítéséről, létéről semmi adat nem került elő.74

Ezeknek a mozzanatoknak már tényleges jelentőségük alig volt. Az Állandó Comissio utolsó ülését 1806. február 10-én tartotta, amikor is azzal az indítvánnyal fejezte be működését, hogy a főkapitány, „a sok és már hasztalan költségekre tekintettel ... méltóztasson helyben hagyni a közlegények és a főtisztek elbocsájtását”. Néhány nap múlva ez meg is történt.75

Katonai hagyományaikhoz méltó igyekezettel jártak el a jászkunságiak 1809-ben is, pedig eddig talán ez volt számukra a hadi kiadásokkal legterheltebb esztendő. A legnagyobb nehézséget nem is a már említett insurgensek (305 fő) hadba küldése okozta, sokkal inkább az 1808. évi országgyűlés által megajánlott kétszer 20 ezer újoncból a Kerületekre eső 610 fő kiállítása {„két statioban”), miközben az év során további szolgálatokkal terhelték meg őket. Ennek ellenére különös, hogy amikor mindeddig egyszer sem került elő olyan dokumentum a jászkunok iratanyagából, amely arról tanúskodna, hogy a velük szembeni hadi elvárásoknak teljes mértékben ne feleltek volna meg, most ez is bekövetkezett.76 Nézzük azonban sorban a tényeket.

1809. február 20-án a Kerületek közgyűlése néhány hetet szánt az első statiohoz esedékes 305 katona felszerelésére. A létszámot továbbra is verbunk útján s a szokott hely ségi arányok szerint kívánták biztosítani. E kötelezettséget is redemptusi (!) feladatként fogták fel (particularis insurrectio). Apátiban pl. február 26-án már a 21 rekruta félfogadása meg is történt. Nem volt ez különös dolog, mert a Districtusok előre kikötötték, hogy a magyar lovas

73 JNSZML Uo. Insurr. ir. 118/18006. rsz. 449.; - Uo. jkv. 112., 118. és 125 pont.

74 JNSZML Uo. jkv. 99. pont.: - Uo. Insurr. ir. 1805. No. 50. rsz. 449. Formaruházatukról: BOTKA J. 2000. 143. p.

JNSZML Uo. Insurr. jkv. 133. pont (Más vármegyék már erre az időre rég leszereltettek, sőt több helyen a kótyavetyét is megtartották, eladva pl. a lovakat is.)

76 JNSZML Kunszentmárton Körlevelek jkv. 1809-10. 54/536. old.

66