Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai

Az országgyűlés határozata szerint 127 lélekre esett 2 újonc hadba küldése, s mivel a Jászkunság lakossága mintegy 180 ezer főt tett ki, jól látható a Kerületek áldozatvállalása. Ezt még inkább alátámasztja az a tény, hogy amikor a betörő cári haderő a Jászságot is megközelítette, s a kisszámú magyar reguláris erők kiegészítésére a jász településeken népfelkelést hirdettek, rossz fegyverei ellenére 8000 jászsági felkelő gyűlt össze. Nem rajtuk múlott, hogy a túlerőben lévő orosz gyalogság megállítása nem sikerült.

Az önkényuralmi időszak katonai intézkedései a magyar hadtörténeti irodalom egyik legfeltáratlanabb területei közé sorolhatók. Úgy véljük, 1850- től legtöbb ezred (gyalogsági, lovassági) hadkiegészítési körzete megváltozott. Bizonyosan a nádor-huszárezredé is. Kutatásaink erre vonatkozóan még nem vezettek megnyugtató eredményre. Igen fontosnak tartjuk azonban annak a császári rendelkezésnek (1850. december 12.) a felkutatását, amely a Kerületek újoncozásával kapcsolatban kimondja, hogy „a Jász ’s Kun Kerületek által a jövőben a cs. k. hadsereghez adandó újonc jutalékok kizárólag a magyar huszárezredekbe soroztassanak, s ezen rendszabálytúl csak testi hiány vagy egyéb fontos akadályoknál fogva történjék eltérés”. Az uralkodónak a Jászkun Kerületek irányában tett megkülönböztető figyelmét megnyugvással, mondhatni, örömmel vette tudomásul a népesség. Ez egyben oldotta azt a félelmet és feszültséget is, melyet a szabadságharcban részt vett személyek, honvédek, lakhelyüket elhagyó nemzetőrök vizsgálata, felelősségre vonása, a császári ezredekbe történő besorozása stb. okozott. Ezt az „uralkodói jóindulatot” emlegették még 1857-ben is, a császári pár jászberényi fogadásakor. Bizonyos, hogy az 1850. évi november-decemberi országos újoncozás, mely a hazánkra eső 16.250 katonából a Kerületektől 432 főt várt el, már a fenti uralkodói rendelkezés ismeretében folyt le. Összeírtak minden 20 és 26 év közötti férfit. Kivétel ezúttal is volt: minden családfő és minden „egyetlen fiú” felmentésben részesült. A szolgálati idő 8 évre szólt. Az újoncok közé először is a 20 és 36 (!) év közötti „kószáló csavargókat” kellett felvenni (ha egyébként megfeleltek). Ezt írta elő az újoncállítási szabályzat, miként azt is, hogy a községekre lebontott létszámot elsősorban a legfiatalabb korosztályból szükséges kiállítani, sorshúzás beiktatásával. A sorshúzással kapcsolatban a nagykun kapitány, Új Mihály (így lehetett ez a másik két kerületben is) arra kérte a községeket, „hogy az előjáróság belátása szerint, lehetőleg toborzás és más ily nemű, czélhoz vezető mód által, önkéntesekből pótoltasson a létszám. A toborzás ’s az önkéntesek állítása inkább ajánltabb a sorshúzásnál, mely a Kun nép előtt még eddig szokatlan ”.6i

JNSZML Kunszentmárton körlev. jkv. 1851. 60/600. old. rsz. 302.; Uo. 1850. 60/54., 60/104. és 60/259-269..rsz. 302. Ekkor a Nagykunságra 117 újonclétszám esett.

59