Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
ADATTÁR - CSEH GÉZA: I. világháborús haditettleírások Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Vitézi Székének iratanyagában
az összeköttetést a gyalogság és saját ütegünk között. A II. osztályú ezüst vitézségi-érmet pedig a következőkért [kaptam]: 1916-ban, mikor már az orosz túlerővel szemben állásainkat kénytelenek voltunk elhagyni, mi akkor a Magura-hegységerí41 voltunk, onnan visszavonultunk a legközelebbi hegységre. Ott felállítottuk a 7 és Iá cm-es ágyúinkat és mindig tüzeltünk, míg a gyalogság visszavonult, mikor pedig a gyalogság odaért mihozzánk, az első rajvonal előttünk, a második pedig a hátunk mögött fejlődött fel, de mi már akkor nem sokáig tudtunk tüzelni, mert elfogyott a lőszerünk. Ekkor az első tiszt, amelyik nálunk az ütegparancsnokunk volt, (ez osztrák volt), kiadta a parancsot, hogy „aufpaken ”42 de éppen az előtt való napokban vezényeltek hozzánk a 40. honvéd hegyi tüzérektől egy hadnagyot, amelyik aztán magyar volt. Ez nem „fölpakolást” vezényelt, hanem azt mondotta: „Fiaim, aki magyar, jöjjön elő!” Odamentünk hozzá, fegyvert fogtunk és beállottunk a rajvonalba. Ott tüzeltünk a gyalogsággal együtt, míg jött a híradás, hogy megjött a lőszerünk, de a nagy gyalogsági tűztől nem tudták az ágyúhoz hozni, csak megállották vele egy hegycsúcs mögött. Mi ágyúinkat egy kicsit hátrább vittük és elkezdtük az oroszokat direkte lőni, míg lőszerünk tartott, de ezután szintén kénytelenek voltunk hátrálni és ekkor elmentünk a Kirli Babához.43 Itt töltöttük 1916 karácsonyát, ekkor állóharcok voltak, ezután megkezdtük az előnyomulást, ekkor voltunk a 29-es honvédekkel. Egyszer kaptuk a parancsot, hogy az előttünk lévő 29-eseket egy orosz üteg erősen tüzeli és ezt nekünk ártalmatlanná kell tenni. Ekkor megkérdezte az ütegparancsnokom a négy lövegvezetőt, hogy ki vállalkozik önként erre a feladatra. Erre én és egy másik lövegvezető vállalkoztunk. Magunkkal vittünk 30 darab lőszert arra a hegyre, amelynek tövében az orosz üteg volt és a 30 darab lőszerrel az orosz üteget teljesen megsemmisítettük, úgyhogy csak néhányon tudtak megmenekülni. Az ágyúkat is ott hagyták, azért kaptam a II. osztályú vitézségi érmet. Mikor pedig az oroszokkal meg lett a fegyverszünet, elvittek bennünket az olasz harctérre és ott kiképeztek bennünket rohamistáknak és ezután bevittek bennünket a tűzvonalba az úgynevezett „halálmuldéba”.44 Ott leraktuk A Keleti-Kárpátok előterében., a Borsai-hágóhoz közeli Magura-hegységről van szó a visszaemlékezésben, ahol a Bruszilov-offenzíva idején védekeztek az osztrák-magyar csapatok. Málházni! Pakolni! (német vezényszó) Kirlibaba: Bukovinai város, 1916-17-ben jelentős harcok színhelye. 1919-től Romániához tartozik. Mulde: Völgy teknő (német) 532
