Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

ADATTÁR - CSEH GÉZA: I. világháborús haditettleírások Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Vitézi Székének iratanyagában

megszerveztük a táborban a Keresztyén Ifjúsági Egyesületet, melynek áldásos működésére itt ki nem terjeszkedhetem. Látva a munka sikeres megindulását az Amerikai Keresztyény Ifjúsági Egyesületnek vezetősége (Youngs Mann Christians Association, röviden: Y.M.C.A.), mind több áldozatot hozott a hadifoglyokra.

A hadifogoly társaság részére egy nagyszerű kávéházat szerelt fel, hol a hadifogoly olcsó pénzért tápláló italokat kaphatott. Szeszest nem. Később zsebpénzt is adott. A kávéházban a kimérői tisztet magyar tisztek látták el. Működött a sütöde csak magyarokkal. Szerveztünk s modemül berendeztünk egy színpadot, ennek kiegészítő része volt egy zenekar, melynek szerszámait az Y.M.C.A. adta. Később átvette a tábor élelmezését stb. ezt mind, mind a mi tanácsunkra, sugallatunkra. Minden hadifogoly, ki társai érdekében dolgozott, nemcsak ingyen italt kapott a kávéházban, hanem fizetést is, egy pár dollárt. - Nagy pénz volt. - Én igyekeztem minél több állást szervezni, hogy minél több fogoly részesüljön segélyben. Volt színtársulatunk kb. 45 taggal, moziakkumulátor kezelő 16, kávéház, sütöde 70, ajtónálló, kikiáltó, felügyelők 15, tábor tisztán tartására 30 ember, szakács, kocsis 30 ember. Ezek fizetést és ruhát s az elutazáskor külön szeretetadományt kaptak. Volt analfabéta tanfolyam, hol kb. 45 ember tanult meg írni, olvasni, volt továbbképző tanfolyam egyszerű emberek részére és folyt az ismeretterjesztő előadás reggel 8-tól du. 5-ig zsúfolt házzal. Este biblia- és vallásos óra. Ezeket az Isten kegyelméből én szerveztem, de én szerveztem a zene- és énekkart s színházat, mozit is, melyek szórakoztató hatásukkal feledtették a hadifogság nyomorúságait.

Hazautazásunk alkalmával, mely hajón történt, sikerült úgy az Y.M.C.A.-tői, mint az Amerikai Vöröskereszt vezetőségétől nagy mennyiségű szeretetadományt kieszközölni. így pl. 2060 ember részére hoztam dohányt, cigarettát, szappant, tejkonzervet, halkonzervet, csokoládét a 40 napos útra. Az Amerikai Vöröskereszt ellátott az útra gyógyszerekkel és kórházi ruhákkal olyan bőven, hogy mikor Triesztbe megérkeztünk, 12 nagy láda feleslegünk maradt. Ezen kívül egy új műtőasztal felszereléssel. A megbízó levelem úgy szólt, hogy a fennmaradó készlettel szabadon rendelkezem. A maradék gyógyszer és felszerelés értéke 1920 decemberi becslés szerint 12 000 korona. Én ezeket a dolgokat a csóti tábornak ajándékoztam, úgy gondolva, eddig is fogoly-célt szolgált az ajándék, hadd szolgálja tovább is azt. Hazám szegény koldus volt s igen örültem, hogy egy kissé, egy paránnyal könnyíthettem elviselhetetlen terhén.

Karcag, 1924. december 27.

vitéz Nagy László ”

521