Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
ADATTÁR - SZIKSZAI MIHÁLY: „Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak!…" Jász-Nagykun-Szolnok megyében volt Attila hun király székvárosa? – egy 18. sz.-i forrás elemzése
A híd mellett 1736-ban emlékoszlopot építettek, a felső tábla kőlapjára latin feliratot véstek, ennek magyar felirata a következő: „VI. Károly császár Spanyolország, Magyarország, Csehország királya, Ausztria hadura hű magyar népe javára ezt a gyakran járhatatlan utat biztossá és könnyen járhatóvá tenni parancsolta Franz Dietrichstein grófját a császári kamaránál megbízva az Úr 1736 esztendejében Az alsó kőtáblán a híd és a rajta őrt álló katonák domborműves ábrázolása látható. Maga a névadó halom feltűnik az I. katonai felmérés térképszelvényén is „Panhalmay Nagy Halom" elnevezéssel. Az emlékoszlop melletti úton forrásunk keletkezése idején postakocsi forgalom bonyolódott le. A hetente kétszer Buda és Debrecen irányába közlekedő járatok utasai a bánhalmi fogadóban pihenhettek le, és váltott lovakkal folytathatták útjukat. A halom mellett nagyobb forgalom bonyolódott le, mint gondolnánk. Az Alföld egyhangú síkságából kiemelkedő domborulatok nem csoda, hogy megragadták az akkori emberek képzeletét. Báró Wesselényi Zsuzsanna, amikor 1786-ban Erdélyből Kufstein várában raboskodó bátyja meglátogatására indult, a Nagykunságon és Szolnokon haladt keresztül. A szemtanú hitelességével írja le naplójában a Bánhalmánál látottakat: „A Kákád vizen keresztül nagy gátlás és híd van. Kunhegyes és Fegyvernek puszta a két felül, mint két nagy tó úgy áll a Kákád vize s a híd végén van egy kőoszlop, s reámetszve Carolus VI-tus neve, azaz, hogy maga csináltatta azon töltést és hidat... ”.35 Az alföldi rónaságból kiemelkedő halmok, tetejükön régi romok, fontos útvonal közelben lévő folyó, katonák által őrzött kőhíd és egy kőoszlop minden együtt van tehát, hogy az akkori ember fantáziáját megmozgassa és ebben a környezetben képzelje el a nagy hun király palotáját és városát. A halmok viszont nem a képzelet szülöttei, hiszen a mai napig léteznek, az egyik egy kissé megcsonkított állapotban. Ismét a kunhalmok elismert szakértőjéhez, Tóth Alberthez fordulunk segítségért. Az ő felmérései szerint Kenderes-Bánhalma határában két jelentősebb kunhalom is található. Az egyik a Bán-halom amely a település nyugati részén, a lakott területtől kb. 600 méterre fekszik. A 98,8 méter magas halom mellett valóban a Sóút vezet, ahol a 18-század végén sószállító szekerek százai döcögtek. A halmot megbontották és lőteret alakítottak ki benne. Báró Wesselényi Zsuzsanna naplója. Szolnoki Híradó, 1888. augusztus 18. 504
