Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai
a nádor is, szívesen vette volna azonban, ha a regiment - a palatínusi méltósághoz kötve - az állandó ezredek sorába lép. Törekvésüket a jászkunok és a hajdúk sem keresztezték. S bár a háború a Kerületeket - a személyi veszteségeken kívül - összesen mintegy 109 ezer forint és 250 ezer pozsonyi mérő gabona kiadással terhelte,37 kész örömest lemondtak ők is a visszajáró felszerelésről, miután biztosítékot kaptak arról, hogy további megterhelésük nélkül fog az ezred állandósíttatni. S az így is történt. A tárgyalások során a jászkunságiak azzal is számoltak, hogy már az új szisztéma38 szerint átalakított regiment megújítását tőlük várják majd el. Erre az esetre azt kérték az uralkodótól, hogy katonáik mindenkor ebbe a nádori méltósághoz kapcsolt ezredbe irányíttassanak, a tisztekkel együtt, s hogy insurrectio alkalmával a katonaállítástól végleg mentesüljenek. Javaslatuk másik változata a nádori sallárium elengedésére, illetve a kincstárból történő megfizetésére irányult, „hogy abbul az ns. Districtusok békesség idején valamely cassát (insurrectionalis) tehetnének”. A királynő azonban nem kívánt lemondani a Jászkunság insurrectios szolgálatairól, de nagy árnak tekintette a nádori tiszteletdíj átvállalását is. Az ezred háború végi állapotában történő átvétele és annak további teljes fenntartása kedvezőbbnek mutatkozott.39 A Palatinale Regiment utolsó nemzeti nádorunk halálát követően is (1765) fennállott, egészen 1755-ig. Ekkor osztották fel. Az ezred megszűnése a jászkunságiak katonaállításában ugyanúgy nem eredményezett említésre méltó változást, miként annak 1763. évi állandósítása. A Kerületek tanulva a sorozatos insurrectiok okozta szorításokból, az 1760-as években arra törekedtek, hogy a várható újabb felkelési kiadásokat rendszeres takarékossággal teremtsék elő. így történt az ún. Insurrectionalis Cassa, a három kerület felkelési pénztárának létrehozása, ahová évente 5000 forint folyt be - redemptiós forintonként 1 krajcár. A „pénzek” befizetése, a kassza fenntartása a redemptusok kötelessége volt, és az is maradt 1848-ig. Az indulás eredményesebbé tételéhez a pénztár mindig hozzájárult. Erre az első alkalmat az újabb, az 1778-79. évi porosz háború szolgáltatta. JNSZML Jászkun Kér. Közig. ir. A Capsa I. Fasc. 3. No. 12. rsz. 104. A huszárezredeknél 1767-ben intézkedtek az egyenruházat egységesítéséről, 1769-ben pedig bevezették az ezredek számozását, mégpedig a tulajdonos rendfokozata szerinti sorrendben. A lovasezredek 1-45-ig terjedő számot kaptak. Az egyszerűsítések 1775-ben a hajviseletet is elérték, a hajat az oldaltincsek helyett rövid, vastag copfba fonva kellett viselni; ez a copf még 30 éven át tartotta magát. A német nyelven történő vezénylés a hétéves háborútól 1848-ig általánosnak mondható. LIPTAI Ervin (szerk.): Magyarország hadtörténete I-D. Bp., 1985. . 422-423. p. BOTKA J. 2000. 117. p. 44
