Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai
Az ezred tényleges parancsnoka 1759. február 20-tól Török ezredes lett, aki több levélben számol be a nádornak a csatatér eseményeiről. Például április 27-én Velchauból ezt írja: „csudálkozásra méltó vala mennyire exponálta magát a nemes regiment, és ha ámbár igen kevesen voltunk is ... még az ellenség előtt is nagy renomét szereztünk magunknak; például a zászlótartó Mészáros a Kunságból nagyon distingválta magát... s hadnagynak publikáltattam ... Dósa kapitány uram és Szop órányi uram sebben, rabbá estek 3 káplárral és 15 emberrel; a tisztjeink fogynak, vagy két nemes ifjakra lészen szükségünk... ”. A királynő 1759. május 21-én azt írja a nádornak, hogy újabban 336 lónak a hiánya tapasztaltatott. Még nagyobb meglepetést szerzett a november 19-i leirat, melyben az állt, hogy a már negyedik éve húzódó háború befejezésének siettetése végett a huszárezredek az eddigi 1000 főről 1500-ra emeltessenek, mégpedig legkésőbb a jövő év februárjáig. A rendelet szinte közfeljajdulást váltott ki a Kerületekben is. Végül a nehézségek miatt az ezredeket csak 200 fővel szaporították. A Jászkunság és a hajdú városok is megkönnyebbültek, s különösképpen jó hatással volt, hogy lovak beszerzésére 36 ezer forint támogatást is kaptak Vas vármegyétől.(Főispánja szintén a nádor volt). A segítség legjobbkor érkezett, hiszen az egész országban valóságos hajtóvadászat folyt a jó lovakért, melyek ára 60-70 forintra szökött. Mindazonáltal április 2-án már azt jelenthette a nádor a királynőnek, hogy a kívánt 304 katona és 372 ló együtt van, fölszerelésükben mutatkozik még itt-ott hiány.34 Ebből a kontingensből a jászkunságiakra mintegy 200 huszár és 250 ló esett. Jászberény pl. 47 lovat adott, katona nélkül, mivel előzőleg több regrutával járult hozzá a közös létszámhoz. Szabadszállás 9 katonát és 10 lovat küldött, Túrkeve 13 katonát és 10 lovat, Árokszállás pedig 16 embert és 25 paripát.35 A hadjárat egyre jobban kimerítette az egész országot, mind többen várták befejezését. A béke iránti óhaj elérte a hadsereget is, különösen azokat az ezredeket, melyek - mint a nádor huszárezred is - nem voltak állandó egységek, hanem csak veszedelem idején ültek fel, s a haza határán kívüli szolgálatra, különösen hosszabb ideig, törvény szerint nem is voltak kényszeríthetők. Elkedvetlenedésüket még inkább fokozta az, hogy noha eredetileg az állandó ezredekkel egyenlő elbánásban, megbecsülésben kellett részesülniük, a hadvezetés érezhetően mellőzte őket, érdemeiket kénytelenkelletlen ismerték el, és vonakodva honorálták, pedig az ütközetekben vitézül 34 35 42 ILLÉSY J. 1897. 602-609. p. JNSZML Jászkun. Kér. ir. 4. kötet 220. rsz. 793.; - Uo. Közig. ir. A Capsa I., Fase. 3. No. 12. rsz. 104.
