Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Nehogy a reakció idejében észrevegye”. Az 1947-es választási csalássorozat Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
Annyi pozitívum azért akadt a kutatás során, hogy a szavazóköri névjegyzékek gyakorlatilag hiánytalanul fennmaradtak, általában nem is egy, hanem több példányban. A kunszentmártoni 10. szavazókor az egyetlen, ahol jelentős hiányt mutatva töredékesen maradt fenn a névjegyzék, ám itt is ránk mosolygott Fortuna, mivel a férfi és női szavazók összesítését, valamint a szintén hiányzó külön jegyzék adatait tollal feljegyezték az első oldalra. Nincs meg továbbá a kunszentmártoni 2. szavazókor külön jegyzéke sem, ám a 26 helyesbítő határozatból, 14 olyan akadt, akik nem pótlólag adták le összeírólapjukat, hanem visszakapták korábban elvett szavazójoguk. Neveik mellett feltüntették a külön jegyzék sorszámát is. Mivel ezen sorszámok között a 18-as volt a legnagyobb, így megállapítható, hogy legalább ennyi embert kizártak augusztus elején, ami egy-két fős eltéréssel megfelelhet a ténylegesen kizártak számának. Ugyancsak Kunszentmártonnál a 13. szavazókörben hiányzik egy lap a névjegyzékből. Az összes többi szavazókor esetében megtalálható minden szükséges dokumentum, mely alapján a kizárások rekonstruálhatók. A kunszentmártoni 2. szavazóköméi tapasztalt gyakorlatilag marginális jelentőségű bizonytalansággal szemben Jászberény egyes szavazóköreiben sokkal komolyabb problémába ütközünk. A harmincnégy szavazókor több mint felében olyan pontatlanul vezették az utólagos kizárások kimutatásait, hogy egyszerűen képtelenség eligazodni a számtalan áthúzás és javítás között. Ha létezik pokol, akkor könnyen lehet, hogy ezen szavazókörök összeíró bizottsági tagjai arra ítéltettek, hogy saját szavazókörükben a saját maguk készítette listák alapján határozzák meg pontosan a választók számát. Biztos vagyok benne, hogy ítéletnapig elbíbelődnének egy ilyen feladattal. Pontos adatokhoz ugyanis csak úgy lehetne jutni, ha a több mint tizenhétezer választókorú személyt egyenként felvinnénk számítógépre, majd összevetnénk egymással a különböző listákról származó adatokat a kizárások, fellebbezések és más esetek kiszűrése érdekében. Erre azonban már én sem vállalkoztam, inkább egy kompromisszumos kerülő utat választottam. A kizártak számának meghatározása érdekében két szélső értéket határoztam meg. Egyik a rendelkezésre álló adatok alapján utólag kizártak biztosnak tűnő minimuma. A másik a névjegyzékek és helyesbítő határozatok, valamint a szavazási jegyzőkönyvben rögzített leadott szavazatok alapján43 maximálisan lehetséges száma az új kizárásoknak. E felső határnál többet semmi esetre sem zárhattak ki, hiszen a választópolgárok száma nem lehet kevesebb, mint a - más Ezen jegyzőkönyveknél a választópolgárok számát tartalmazó rovat adatait nem lehetett figyelembe venni, mivel ahol volt ilyen adat, ott nagyrészt az ideiglenes névjegyzékek adatai voltak feltüntetve a későbbi módosítások mellőzésével, illetve több esetben ki sem töltötték a jegyzőkönyvnek ezt a sorát. Nyilván azért, meg maguk sem voltak képesek eligazodni az adatok között. 446
