Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Vármegyeháza „varázsütésre”. Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának megépítése 1876–1878 között. II. rész

indoklását adta az ügy előzményeinek. A törvényhatóság vezetője összefoglalva az eseményeket, úgy ítélte meg, hogy Pártos Gyula műépítész 1877-ben az építési bizottság tervmódosításról szóló felhívására csupán 2 tervet alkotott, a tervező által követelt összeg azonban olyan munkákat is magában foglal, amelyeket felhíváson kívül, mintegy „önszorgalomból” készített a pályázó. Ezen alternatív pályázati terveket azonban a megye nem rendelte meg, így az alispán szerint nem is jár érte fizetség. Ráadásul Pártos a módosított tervekhez nem készített részletes költségelőirányzatokat, jóllehet erre mindkét rivális építész külön felkérést is kapott. A pályázaton első helyezettnek nyilvánított Pártos részletes költségvetés helyett „mint a ’Jegyzet’-bői kiviláglik [mindössze] pauschal [azaz: átalány] összegeket mutatott ki”, ráadásul ezek a kimutatások több szempontból is problémásaknak bizonyultak.113 Pártos tervmódosításokhoz fűzött jegyzetében vagy a kiírásban szereplő összegnél nagyobb általános építési költség szerepelt, vagy ha a költségvetés megegyezett a maximált 210.000 forintos összeggel, az ahhoz kapcsolódó tervrajz elfogadhatatlanul kisebb alapterületű épületet mutatott.114 Az építész által megvalósításra javasolt tervrajz általános költségelőirányzata meghaladta a

223.000 forintot, ráadásul nem vette figyelembe az építési bizottság azon határozott kitételét, hogy a módosítás során a közgyűlés nagytermét a törvényhatóság - szembeszállva a szakminisztérium állásfoglalásával - továbbra is az épület belső részében, az udvar felé kívánta megépíttetni. Mindezeken felül - érvelt az alispán - Pártos nemcsak utólag követelt pénzt azokért a tervvázlatokért, amelyeket pályázaton kívül nyújtott be, de az elkészített vázlatok nem is feleltek meg az eredeti kiírásnak.

Az alispán szavai szerint: „[...] méltányosnak, sőt megítélhetőnek sem tartom ezen követelést, mivel Pártos Gyula bár vázlatai a már elsorolt okoknál fogva mellőztettek, mindamellett 300 frtnyi tiszteletdíjat nyert a törvényhatóságtól [...] megítélhetőnek pedig azon körülménynél fogva nem vélem, mivel azon összeg foly óvá tételét [...] önmaga szorgalmazván, ha ezen díjazást a teljesített munka arányában elégtelennek találta, már annak idején felfolyamodni tartozott - ezt azonban elmulasztó, s nézetem szerint méltánytalan követelését csakis [...] az 1877-ik évi március hó 19-én [...] kelt határozat jogerőre emelkedése után [vagyis, amikor eldőlt, hogy Benkó Károly

Uo. (Beszúrások a szerzőtől: F.T.)

Pártos Gyula: Jegyzetek a Jász-Nagykun-Szolnok megye által Szolnokon építendő új megyeszékház tervezetéhez. Bp. 1877. márc. 15. 7. pp. JNSZML Alispáni iratok 1876- 1894. Cs. 9. 34.

327