Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Vármegyeháza „varázsütésre”. Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának megépítése 1876–1878 között. II. rész
esztétikai kifogásokat félre nem érthető módon visszautasítva megjegyezte, hogy „egyébiránt a legjobb hitelű szakértők beismerik a Benkó-féle tervezet stylszerű fölényét”}6 Mindezek alapján - az esetleges további apróbb módosításokat is elfogadva - kérte Tisza Kálmán belügyminiszter támogatását a Benkó-féle tervek megvalósításával kapcsolatban, hogy végre a székház megépítésével „a különböző törvényhatóság részeiből alakult megyénk közönségében az együvé tartozandóság érzete mi előbb mély gyökeret verjen s azon kérdés, mely megyénk némely helyein izgalmakat kelthetne véglegesen befejeztessék, megyei közigazgatásunk pedig székvárosunkban mielőbb megtalálhassa állandó hajlékát”}1 A megyeháza falán található emléktábla még ma is azt hirdeti, hogy Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székházát 1878-ban Pártos Gyula és Benkó Károly tervei alapján építették. A levéltári dokumentumok azonban mégis azt igazolják, hogy a megyeháza korántsem a két építész közös terve szerint épült fel, hanem a többször is módosított, átalakított Benkó-féle tervek alapján. Valószínűnek látszik, hogy a minisztérium és az építési bizottság által előírtjavasolt átalakítások tették a két tervet 1877 elején mind hasonlóbbá egymáshoz, s az utókor ez alapján feltételezte azt, hogy a két mérnök együtt készítette el Jász-Nagykun-Szolnok vármegye új székházát. Talán minden korábbi észrevételnél jobban jelzi ezt a folyamatot a megye alispánjának azon megjegyzése, amelyet a Pártos-féle tervek bírálatának zárógondolataként fogalmazott meg: „a Pártos Gyula-féle tervezetre alig szükséges kiterjeszkednem, mert [a minisztérium által jelzett] nehézmények és kívánalmak különben is alig követeltek kevesebbet, minthogy a Benkó-féle terv, építés előtt egészben a Pártoséhoz idomultassék. ”.86 87 88 A megye egyértelműen Benkó terveit preferáló felterjesztésére 1877. augusztus 30-án érkezett meg a belügyminiszteri válasz. Tisza Kálmán, aki a kialakult helyzet miatt maga is kénytelen volt a terveket, a véleményeket és az érveket beható tanulmányozás alá vonni, végül is salamoni döntést hozott: „azon meggyőződésre jutottam, hogy habár a Benkó féle 1-ső számú tervezetre nézve tett [...] szakértői észrevételek valamint az építészeti bizottság kiküldöttjei által rövid úton megszerzett műszaki vélemény is, mind oly természetűek, melyek a székváros díszítésére szolgáló megyeházra nézve kétségbe vonhatlanúl előnyösök volnának, de még sem oly természetűek melyek által a középületek létesítésének engedélyezése körül a kormány részéről fő vonalban szem előtt tartani és föltétlenül érvényesíttetni kellő szerkezeti vagy gazdasági [...] 86 Uo. 87 Uo. 26. p. 88 Uo. 23. p. (Beszúrás a szerzőtől: F.T.) 321
