Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Vármegyeháza „varázsütésre”. Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának megépítése 1876–1878 között. II. rész
pedig a két szárnyról fekvő' épület sor közé fogná temeti”.11 Ráadásul - bizonygatta az alispán ha a „Benkó-féle combinatio” kerül megvalósításra, ki lehet küszöbölni az épületen keresztüli kocsi átjárást, s egy-egy nagyobb rendezvény, vagy a közgyűlés alkalmával „oly gyülekezési csarnok létesíthető, mely légvonaltól elzártan a várakozást is tűrhetővé teszi, s mint mindenütt hasonló alkalmaknál a jelenlévőket nem tiltja el bizonyos szórakozási élvezetektől”.1* Ha azonban a nagyterem kívülre kerülne, az „az épület homlokzat lehető legkiterjedtebb kiszélesítésével s ezzel az okvetlenül megkívánt két számyutcza elkeskenyítését vonná maga után [aminek következtében] a törvényhatóságnak tűrnie kellene a szűk utcza minden hátrányos következményeit, vagy újabb kijavításokra elszánni magát, mely áldozatot ha a czél másként is elérhető, - [a] nemzet kormánya közönségünktől nem kívánhat. ”. Majd éles kritikával illetve a hivatalos építészeti elvek szerint a homlokzatra építendő díszterem koncepcióját, így fakadt ki: „S ma Nagyméltóságú miniszter úr talán a mi megyei székházunk lenne, a tanácskozási terem utczára való elhelyezésével azon unicum, melynek építésénél a világ szerte elfogadott elvek az úgynevezett szakértők tisztán elméleti nézeteinek feláldoztatnának. ”.19 A szakértői véleményeket és a módosított terveket tételesen összevetve, az alispán egyértelműen a kiválasztott tervezet előnyeit vázolta fel. A székházépítési bizottság elnökeként úgy ítélte meg, hogy „a Benkó-féle terv minden helyiséget, melyet felvesz, hasznos s mindig használható helyiségül létesíti; - míg Pártos a szám nélkül szaporított s terjesztett előszobákkal - ha szabad úgy nevezni - a beépített terület nagy részét holt tőkévé szorítja”.*0 Benkó koncepciójának előnyére írta azt is, hogy a tervező a kisebb tanácstermeket üvegfedél általi világítással kívánta megoldani, s nem vélte kifogásolhatónak - hiszen „erre napjainkban épen semmi szükség nincs” -, hogy az építész a főutca felől nem tervezett kocsi behajtási lehetőséget. A főlépcső és az előcsarnok összevetésénél Benkó nagyobb alapterületű, s a szakértők által kifogásolt elképzelését úgy ítélte meg, hogy míg Pártosnál „a kisebb terület elfecséreltetik, itt [mármint Benkónál] a nagyobb terület értékesítését találjuk”.*1 A székház alaprajzával kapcsolatban az alispán hasonló módon értékelte a Pártos esetében a szakértők által felmagasztalt, a 77 78 * 80 81 77 Uo. 78 Uo. Uo. 22-23. p. (Beszúrás a szerzőtől: F.T.) 80 Uo. 24. p. 81 Uo. 25. p. 319
