Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Vármegyeháza „varázsütésre”. Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának megépítése 1876–1878 között. II. rész
bizottság is pontosan érzékelte, hogy a közmunka és közlekedési minisztériumban „csakis a Párthos Gyula (sic!) által benyújtott 2-ik számú tervezet tekintetik olyannak, amely haladéktalan jóváhagyása és engedélyezése minden további nehézség és újabbi tárgyalások igénybevétele nélkül remélhető”.70 Ezért kizárólag azon okból, hogy a megyeháza építésének mielőbbi megkezdésével „a megyei közállapotok megszilárdulását” és „a megyei administratió akadálytalan kezelését” biztosíthassák, „csakis ezen szempontból és azon esetre”, ha a Benkó-féle módosított terv megvalósítása „minden további tárgyalások foganatba vétele nélkül nem engedélyeztetnék”, a megye közgyűlése hajlandó Pártos Gyula módosított, 2. számú tervezetét elfogadni, s e döntését „helybenhagyás és engedélyezés végett” felterjeszteni. A közgyűlés azonban úgy döntött, hogy jóváhagyás céljából a terveket, a részletes költségelőirányzatokat, a határozatot és az indoklást - a megye szándékát keresztező közlekedési minisztérium kiiktatásával - most már kizárólag Tisza Kálmán belügyminiszternek küldik meg. Mindeközben az építkezés előkészületei is tovább zajlottak, a székházépítési bizottság beszámolója alapján a közgyűlés tudomásul vette, hogy megkezdődött a Zöldfa vendéglő épületének elbontása, megindult az építéshez szükséges pénzek pótadó útján történő előteremtése, és az építési telekre szerződés szerint 1,6 millió tégla került leszállításra.71 És persze a megyei közigazgatás gépezete is tovább végezte feladatát: Sipos Orbán alispán - a közgyűlés felhatalmazása alapján - 1877. augusztus 10-én egy részletes indoklással ellátott levél kíséretében küldte meg a közgyűlés határozatát és a Benkó-félet terveket Tisza Kálmán belügyminiszternek. Az alispán a határozatban foglaltak magyarázataként - betartva a kormányzati végrehajtó hatalom tekintélyelvű hierarchikus gyakorlatát, de kinyilatkoztatva az önkormányzatiság autonómiáját - így érvelt: „egy részről bizottsági közgyűlésünk egész készséggel hódol a tervezett épületre nézve szerkezeti, építőművészeti s gazdászati szempontból lehető műszaki bírálatnak, más részről fenntartani kéri azon jogát, mely a beosztás helyességének, czélszerűségének megítélésére nézve méltán megilleti”, hiszen mégiscsak a megye közönsége fogja majd használni az épületet.72 Sőt, a vármegyei közigazgatás vezetőjeként úgy vélte, a minisztérium által felkért szakértőknek nincs kompetenciájuk azt megítélni, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye számára milyen székház lenne a leginkább megfelelő: „bizottsági közgyűlésünk egy általában nem ismerheti be, hogy különben mélyen tisztelt szakközegek [...] hivatva lennének megyénk 70 71 72 SIPOS O. 1878. 19. p. JNSZML Jász-Nagykun-Szolnok megye kgy. jkv. 2/1877. 1877. aug. 6. SIPOS O. 1878. 20. p. 317
