Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Vármegyeháza „varázsütésre”. Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának megépítése 1876–1878 között. II. rész

művet” ajánlotta, továbbá dicséretben részesítendőnek - a bírálók ajánlása szerint - az „1877”, a „Magyarország nem volt, hanem lesz”, a „Tisza”, valamint az „S. K.” jeligéjű pályamunkákat javasolta.35 Ezzel azonban a tervezési procedúra nem zárult le, ugyanis az építési bizottság véleménye szerint „kivitelre [...] változatlanul elfogadhatónak a fennebbiek szerint jutalomra ajánlott pályaművek nem találtattak”.36 Vajon milyen tényezők játszottak szerepet abban, hogy a megyeháza felépíttetésével megbízott testület - annak ellenére, hogy a fővárosi szakértők véleménye alapján a pályaművek sorrendjét elfogadta - nem találta egyöntetűen támogathatónak a nyertes pályázat megvalósítását. A pályázati eljárást lezáró távolságtartó beszámolóból talán érdemes kiemelni, hogy a bizottságban kezdettől fogva nem lehetett teljes egyetértés a műszaki véleménnyel kapcsolatban, erre utal a „beható tanácskozás után” és a csupán „szavazat többséggel” meghozott döntés. Mindenesetre az építési bizottság az 1877. március 19-i közgyűlésen mutatta be Jász-Nagykun-Szolnok megye közönségének a beérkezett tervpályázatokat és a tervekhez csatolt jeligés leveleket. A bizottság javaslata alapján az 500 forintos első díjra Pártos Gyula, a 300 forintos második díjra Benkó Károly terveit, míg dicséretre méltónak Freund Vilmos, Makay Endre, Székessy József és Szvitek Károly munkáit terjesztették elő. A törvényhatóság egyhangúlag elfogadta a bizottság javaslatát, a pénztámokot a díjak kifizetésével, az alispánt pedig a pályázat eredményének nyilvánosságra hozatalával bízták meg.37 A határozatnak mindössze egy, ám annál lényegesebb pontja volt, amely a pályázati eljárás végeredményével nem volt összhangban: az épület kivitelezési terveinek elkészítésére végül mégsem a győztesnek nyilvánított Pártos Gyula kapott megbízást.

Valószínűsíthető, hogy sem a benyújtott terveken szereplő helyszínrajz, sem az épület beosztása, sem pedig az építés költségvetése nem felelt meg egyöntetűen a megbízóknak. Az esztétikai szempontoktól eltekintve, két alapvető különbség már első pillanatra is kirajzolódott a két díjazott pályamű között. Míg Pártos Gyula a korabeli Fő utca - a jelenlegi Kossuth Lajos utca - vonalára merőlegesen tervezte meg az épület alaprajzát, s a közgyűlési nagytermet is az utca felé, északi tájolással rajzolta meg, addig Benkó a főút akkori állapotának megfelelően, az épület alaprajzát rombusz alakúra tervezte, ám a megyei közgyűlés termét a Tisza-part felé, a csendesebb és világosabb déli oldalra kívánta megépíteni. A megye vezetése tehát 1877 január végén - a pályázat végeredményétől függetlenül - még nem határozta el, hogy kinek a

35

36

37

SIPOS O. 1878. 14. p.

Uo. 14. p.

JNSZML Jász-Nagykun-Szolnok megye kgy. jkv. 2/1877. 1877. márc. 19.

305