Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Vármegyeháza „varázsütésre”. Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának megépítése 1876–1878 között. II. rész
megye megalakulása óta eltelt 26 hónap gyors és látványos sikereket hozott. Az eltérő történelmi hagyományokkal rendelkező és különböző jogállású területeket egybekapcsolva, kiépült a megyei közigazgatás rendszere, megszilárdult az új törvényhatóság szerkezete, s mindezek mellett felépült a vármegye egységét szimbolizáló modern és impozáns székházépület, amelyről a vármegye főjegyzője, Kerek József büszkeséggel állíthatta, hogy „a haza bármely megyéjének hason czélra használt épületei között első helyet foglal el”.1 Az épület - jóllehet még ma is irigylésre méltóan rövid idő alatt készült el - persze csak a patetikus retorikai fordulat szerint épülhetett fel mintegy „varázsütésre”, az ünnepélyes átadást nagyon is fáradságos, több mint kétesztendős szervező, előkészítő, pénzteremtő, tervező és építőmunka előzte meg. A megyeháza épületét hivatalosan átadó főispán ezért nemcsak a megye településeinek közös áldozathozatalát, hanem a Sipos Orbán alispán vezette „székházépítési bizottság” embert próbáló fáradozásait is nyilvánosan megköszönte: „Ezen komoly irány és erős akarat azon buzgó tevékenységben, s fáradhatatlan kitartásban nyilvánult, melyet a székház építésével megbízott küldöttség, s annak élén a törvényhatóság szeretett alispánja tanúsított, mely nélkül a megye lakosságának áldozat készsége mellett is aligha lett volna elérhető, hogy ezen a közkívánalomnak megfelelő székház alig 11 hó alatt elkészüljön, s mai napon teljesen a törvényhatóság használatába bocsáttassék... ”.3 Nem pusztán a köszönet szavai, de a korabeli levéltári dokumentumok, bizottsági jegyzőkönyvek, levelek, számlák, kimutatások is azt igazolják, hogy Sipos Orbán - olykor erélyes intézkedéseket is igénylő - szervezőmunkája nélkül Jász-Nagykun-Szolnok vármegye új székháza ilyen rövid idő alatt nehezen épülhetett volna fel. Az alispán a székházépítési bizottság elnökeként a pályázati procedúra lebonyolításán, az épület ünnepélyes átadásán, a megyei településekre kivetett pótadók behajtásán, az építkezés számláinak kifizetésén és a minisztériumi jóváhagyások lelevelezésén át közvetlenül nyomon követte és dokumentálta a megyeháza felépítésének történéseit. E dokumentumok segítségével vált lehetővé ezen szimbolikus létesítmény építéstörténetének részletes rekonstrukciója. A megépült megyeháza ugyanis nem pusztán a dualizmus-kori közigazgatási rendszer hivatali épületének funkcióit látta el, grandiózus méretével, előrelátó építészeti megoldásaival az egykori megyei politikai elit tagjainak a vármegye egységébe, a megyerendszer megváltoztathatatlan fennállásába és a megyeszékhely töretlen fejlődésébe vetett hitét is tükrözte. A 2 3 Uo. Uo. 290
