Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - CSŐKE TIBOR: Ipolyi Amold törökszentmiklósi évei, különös tekintettel Mátyás király korvinái megtalálására
természettudományi osztályainak e hó 9-ikén tartott ülésében a másik pedig a Corvina bibliotheca érdekében előterjesztésre szólítja föl az akadémiát, melynek alapján a nagybecsű könyvtár visszaszerzésére intézkedéseket tenni lehessen. Az akadémia e hazafias buzgalmat köszönettel fogadta, s megfelelni ajánlkozott. Ipolyi Arnold fölemlítvén, hogy a visszaszerzésnél oly akadályok forognak fenn, melyeket nyilvánosságra hozni nem lehet, az elnök ezeknek személyes közlésére kérte, hogy helytartó excját ezekről is értesíthesse. ”.66 A korvinák hazakerülése67 A 19. század elején az volt az általános vélemény, hogy a korvinák közül egyetlenegy sem maradt Magyarországon. Csak 1861-ben fedezte fel Römer Flóris, hogy a győri püspöki könyvtárban van egy hiteles korvina, Flavius Blondus: Romáé instauratae libri III. című műve, és ezt egy cikkében részletesen ismertette. A kódex megelőző sorsa ismeretlen, csak annyi bizonyos, hogy a 18. században már ott volt jelenlegi helyén, így kétségtelennek kell tekintenünk, hogy kezdettől fogva Magyarországon maradt. Ez a korvina Győrben vészelte át az évszázadokat, s felfedezése Fraknói Vilmosnak köszönhető, aki 1861-ben azonosította eredetét és írta le a tudománynak. Egy pozsonyi és egy esztergomi kötet magyarországi múltja Vasárnapi Újság, 1863. február 15. 63 p. A korvinák megtalálása mellett Ipolyiék útja több jelentős műtárggyal ill. gyűjteménnyel is gazdagították hazánkat. Az egyik egy 1862-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárába adományozás révén bekerült, jelenleg a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének legjelentős műtárgya, (II.) Sesonk trónörökös szobra. A szobrot Sipos főkertész kapta Fuad pasától: „ Utazóink megismerkedtek Fuad pasa Sipos nevű magyar főkertészével, a ki egy, urától a nagyvezértől kapott statuát küldend közelebbről nemzeti múzeumunknak.” A másik, egy a Prokesch-Osten Antal által 1863- ban adományozott alabástrom canopus edény (Padihoremheb tábornok - 26. din.), ill. az 1867-ben ajándékozott keleti éremgyűjtemény volt. A harmadik pedig Szilágyi Dániel (1830- 1885) emigráns adománya volt, aki a magyar történelemre vonatkozó török kútfők tanulmányozására adta a fejét, eközben jelentős keleti kéziratgyűjteményt gyűjtött össze. Ipolyiék 1862-ben a Nemzeti Múzeum számára különféle érméket, az Akadémia számára pedig kb. 50 török könyvet vehettek át tőle. Konstantinápolyban bekövetkezett halála után az Akadémia vásárolta meg örökösétől (1886), a ma is az Akadémia Keleti Gyűjteményének egyik nagyobb állományát képező Colle'ctio Szilagyiana-t. (forrás: GABODA Péter: Egy egyiptomi szobor útvonalának (gyűjtemény) történeti tanulságai (Adalékok a 19. századi keleti magyar emigráció és a korabeli tudománydiplomácia műtárgygyűjtési lehetőségeihez.). In: Szépművészeti Múzeum Közleményei, 82. 1995. 121-130. p.) 272
