Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - PAPP IZABELLA: Egy görög származású országgyűlési képviselő Túrkevén 1849-ben
Arany János levele Pompéry Jánoshoz Nagykőrös, 1857. július 30. Édes barátom! Tudom, hogy vétek az illendőség ellen, hogy szíves soraidra ily későn válaszolok: de nem lehete magamat elhatároznom. Az a büszkeség vagy mi, melyet leveledben érintesz, nálam ismeretlen dolog: sőt ellenkezőleg, épen más indokból eredett volt előbbi válaszom. Én itt annyira, amennyire, ha nem is fényes, de nyugodt és biztos állásban vagyok, a körülményeket, a hivatalt az embereket megszoktam, tudom, mi teendőm van, s mennyi szabadidővel rendelkezhetem. Amellett családos ember vagyok: a mozdulás nem könnyű, s mindig kérdés marad, ha 1400-zal is kijönnék-e Pesten jobban, mint itt 9-10 százzal a mennyire fizetésem vagy már is fölmegy, vagy nem soká fel fog menni. Mert ha jobban ki nem jöhetek, akkor czéltalan a változtatás; ha pedig úgy se, - ha magán leczkék és tanítással kéne pótolgatni, akkor nyilvános veszteség. Hiszen ha én itteni szabadidőmet használni elég munkakedvvel, egészséggel bírnék, 900 ftomhoz irodalom útján más 900-at is kereshetnék: ott pedig talán a most nyugalomra használt szünóráimat azért kellene feláldoznom magán órákul, csak hogy élhessek, hogy kijöhessek. Maga a pesti élet sem oly vonzó már most rám nézve, mint ezelőtt lett volna, míg a munkakedv, az előre törekvés nagyobb volt nálam. Nem büszkeség tehát, hanem először is számítás. Másodszor nagy kérdés, hogy az a tanárság úgy lesz-e tervezve, hogy én annak megfelelhessek. Ha csak részben is német előadást kéne tartanom, arra nem mernék vállalkozni, mert noha a német írókkal könnyen társalkodóm, az élő szó mingyárt fennakad nyelvemen, szóval rossz német vagyok. Ez okosabb emberek közt még inkább mehetne, de én azt tudom, hogy növendék egy szóért, egy rosszul helyezett hangsúlyért kineveti tanítóját. A 12 óra hetenkint nem volna sok: itt 16-ot is adok, de megint az a kérdés, hogy a 12 óra milyen korú, s hány osztálybeli növendékek közt volna felosztandó? Mert sok osztályban, sokfélét tanítani és kivált stílust javítgatni (miben itt is van módom) nem igen szeretnék. No de ez úgy látszik, mintha már az elfogadáshoz közelednék: pedig az uralkodó gondolat nálam most is az, a mit előbb írtam. Azonban szíves tanácsod és más pesti barátim tanácsa folytán tagadó válaszomat oda módosítom, hogy elvárom, milyen lesz az intézet programja, mi lesz részletesbben a magyar tanárnak teendője, biztosítéka etet. És ha az erőm és kedvem szerinti leend: 2. melléklet 239
