Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Perczel Mór második horimentő hadjárata és az első szolnoki ütközet (1849. január 2.-január 26.) I. rész

Az idézett megfogalmazás azért érdekes, mert meglehetősen kétértelmű volt. Elsődleges értelme nyilván az volt, hogy a fővárosi hatóságok ne kíséreljenek meg kapcsolatba lépni a fővároshoz közeledő ellenséges csapatok parancsnokságával. Ám a szöveget lehetett úgy is értelmezni, hogy Perczel helyteleníti az országgyűlés december 31-i határozata alapján a két ház tagjaiból álló békekövetség Windisch-Grätzhez történt kiküldetését.

Volt-e erre Perczelnek valami különleges oka? Alighanem igen. A küldöttséggel kapcsolatban ugyanis már január 1-jén elterjedt a hír, hogy Görgei és Csány nehezteltek az OHB és az országgyűlés távozása miatt, mert erről nem voltak értesítve. Sőt, olyan hírek is elterjedtek, hogy Görgei át sem akarta engedni a küldötteket az ellenséges táborba.101 Stuller Ferenc, Kossuth egyik titkára pedig arról értesítette Kossuthot, hogy „az országgyűlésnek és a kormánynak inneni elvonulása kimondhatatlan ingerültséget szült; itt-ott ismét indítványozgatják a teljhatalmú diktátor választását”.102 E hírekről nyilván Perczel is értesült, s a lobbanékony természetű tábornok a maga sajátos stílusában így reagált a történtekre.

küldött Perczelhez, s közölte, hogy miután az országgyűlés december 31-i határozata értelmében a fővárost nem fogják védeni, nincs szükség az említett helyhatósági őrcsapatra, „a város a csendet és rendet különben is fel tudván kebelében tartani.” HENTALLER Lajos: Az osztrákok Pesten 1849 elején (Jászay Pál naplója 1849. január 1-től május hó 7-ig) In: Uő.: Vérrózsák. Bp. 1906. I. köt. 101. p.; Pauler Tivadar naplója is jan. 4-én említi Perczel kiáltványát. OSZK Kt. Quart. Elung. 2611. I. k.

„Rossz hatást tett még azon küldöttség kiküldetése, mit előbbi levelemben írtam, mit azonban Görgei, mint hallom, helyre hozott, miután a küldötteket nem engedte átmenni Windisch-Grátz táborába, mivel ez örökös gyalázat volna a nemzetre, most fegyverszünetet kérni és békés kiegyenlítést, egyébiránt is még nincs itt az ideje, s úgy látszik, hogy őneki még a két várost megtartani erős reménye van” - írta Madách Károly január 1-jén Madách Imrének. Közli Madách Imre összes művei. (S. a. r. Halász Gábor) Bp. 1942. 2. köt. 1072-1075. p.; „Hallottam, hogy Görgei a küldöttséget nem bocsájtotta volna az ellenség táborába, mert oly rosszul még nem állanak a dolgok a hadseregnek véleménye szerint ő tudja legjobban, hogy állanak a dolgok.” OSZK Kt. Quart. Hung. 2611. Pauler Tivadar: Napi jegyzetek. I. köt. 1849. jan. 2-i bejegyzés. „Azonnal gyalázta a közönség szájas része a követséget, s dicsérve mesélte, hogy Görgei nem akarta átbocsátani, sőt elfogatással fenyegette volna”. HUNFALVY Pál: Napló 1848- 1849. (S. a. r. Urbán Aladár) Magyar Ritkaságok. Bp. 1986. 141. p.; „Pest városa elhatározta, hogy magát oltalmazni fogja és a várost fel nem adja ”, Görgei, szinte, visszautasította a pacificatorokat, kiket a ház kiküldött, hogy Windisch-Grätzcel alkudozzanak - „nem akar semmit tudni alkuról, meg akarja verni Buda alatt az ellenséget - éljen!” Gyulay Lajos naplói a forradalom és szabadságharc korából 1848. március 5. - 1849. június 22. (S. a. r. V. András János-Csetri Elek-Miskolczy Ambrus) Transylvanica Varietas. 2. köt. Bp. 2003. (GYULAI L 2003. II.köt.) 256. p. 1849. jan. 6-i bejegyzés.

Stuller - Kossuth, Pest, 1849. jan. 2. MÓL KPA 574.

181