Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: „Értünk Kunság mezején”… Táplálkozástörténeti adatok Karcag város 18. és 19. századi irataiból
iszomra is 100 fő káposztát vettek.83 Már írtuk, hogy hordókban, káposztás kádakban savanyítva is tartották. Nemcsak a „köznép” és az urak asztalára egyaránt feladható, megbecsült ételek készültek belőle, hanem „egésséges voltáért” az orvosok is javallták, elsősorban a skorbut gyógyítására. Ezért fogalmazták úgy a Jászkun Kerület 1789. december végén szétküldött körlevelét, hogy a lakosok, ha tehetik, adjanak el a hadiszállítóknak főzeléket, húsféléket” „kivált pedig savanyú káposztát” és más, télen is eltartható „zöldségeket ”.84 A második legfontosabb zöldségféle a többiekhez képest későn jelent meg a karcagi földben/földön, de a 19. század elejétől folyamatosnak tekinthető a termesztése. Ez a növény a krumpli. Meghonosítását (akár Franciaországban) Magyarország területén is az állami rendelkezések segítették. Főúri kertekben, meg tudós botanikusok füvészkertjeiben korábban is előfordult, de néptáplálék a 19. század elejétől lett. Karcagon 1816. szeptember 29-én tárgyalta a tanács azt a körlevelet, ami felsőbb rendelésekre hivatkozva krumplis kertek kijelölését rendelte el.85 (Korábban nincsen szó róla még említésként sem, bár úgy tűnik, nem volt ismeretlen a gazdák előtt.) A következő évben ki is mondták, hogy „a' Zádor mellett mintegy 15. köblös föld fel fog osztatni azon szegény lakosoknak, a' kiknek ezen neme az Industriának tettzeni fog: más egyéb hellyet a' székes Legelőkön találni ezen végre nem lehet”}6 Áprilisban (többszöri megbeszélés után) végre mégis a határ másik oldalán jelöltek ki krumpliföldet, és 15 öles dűlőben, a tizedek sorjában végre is hajtották az osztást. Gazda és földtelen lakos egyaránt kapott belőle úgy, hogy a „legalsóbb rendűeknek (a legszegényebbeknek) 3 ölek”, birtokosoknak és „nagyobb szolgálatúaknak 4. vagy 5. ölek” adattak. A vetni való krumpliról a kapitány úgy rendelkezett, hogy azt a városi pénztár terhére kell beszerezni. A tanács mindössze annyit jegyzett meg, hogy a beszerzés nem lesz nehéz, mert „már eddig is sokan szereztek, azonba Füredről, 's Debretzenből könnyű Ref. egyház irattára. Kurátori számadások 1774/1775. 1774. október 25. „Hagymát, tojást, káposztát fizetett ki, amellyeket Concumtáltak(?) a Munkások (18-án) 1798/99- ben Kátai Mihály kurátor jegyezte fel, hogy „szeptember 27. - szüreti alkalmatossággal húsra és káposztára nem különben borra. „Valamint ELEK György: Árak Karcagon a XVIII. század második felében. In. Zounuk 7. Szolnok, 1992. 251-265. p. II. rész. Zounuk 8. Szolnok, 1993. 289-307. p. JNSZML Kisújszállás kér. ir. Prot. Currentalium 1789. december 26. A savanyított káposzta nagy szerepet játszott a táplálkozásban. A téli savanyított mennyiséget sejteti, hogy Perge István pl. azért került a tanács elé, mert az anyja „elrontott” egy hordó káposztát, és ő ezért csúnyán bánt vele. Kg. Tanácsülési jkv. 1825. október 22. Kg. v. lt. Tanácsülési jkv. 1816. szeptember 29. 569. Kg. v. lt. Tanácsülési jkv. 1817. február 5. 100. 145
