Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: „Értünk Kunság mezején”… Táplálkozástörténeti adatok Karcag város 18. és 19. századi irataiból
Karcagújszálláson 20 kapás szőlőt ültettek. Sikerét bizonyítja, hogy nyolc évvel később már közel kétszer akkora területet foglalt el.57 A 18. században létesített szőlőskertek részben ma is megvannak. Korabeli elnevezésük Nagykert és Kiskert, de már a 18-19. század fordulójára elnyerte a mai Nagy vénkert és Kisvénkert elnevezést.58 A város nyugati oldalán zöldellő szőlőkről az 1731 augusztusában a Kerületeket beutazó Bél Mátyás is említést tesz, s azt is megjegyzi, hogy a karcagiaknak már jó termésük is volt „vörös szőlőbőr, de a bort igen korán megisszák, azért nem tudható, az eltartható-e?59 A kerteket nemcsak szőlővel „rakták be”, hanem gyümölcsfákat is ültettek bennük, s zömmel itt és a házaknál elkülönített „kis kertek ’’-ben teremtek a zöldségfélék. A kert terményeit egyetlen háztartás sem nélkülözhette, úgyhogy a kert a parasztgazdaságok szerves része lett, s a gazdaságok számának a szaporodása időről időre megkövetelte a kertnek használható területek bővítését. A két „vénkert” kiosztása után fél évszázaddal, 1772 tavaszán három újabb kertet (Zugkert, „Középső új kert” és a későbbi Tégláskert) létesítettek. Negyven esztendő múltán, 1811 tavaszán ismét kertnek osztottak földet. Ekkor mérték ki az előzőek déli folytatásaként a Partos, Völgyes és a Csonka kerteket, észak felé, a Füredi út szomszédságában pedig az Agyagos kertet.60 Azt már 1772-ben megszabták, hogy a szőlő közé gyümölcsfákat senki ne ültessen, erre a célra a kertföld két végét jelölték meg. A kerteket árokkal vették körül, ezek külső partjára a fákat, szúrós, tövises bokrokat {„király” akácot, kökényt, vadrózsát, a belső partra, a kertföld peremére pöszmétét, ribizlibokrokat etc.) ültettek. A külső határvonalat jelentő „gerággya” idővel áthághatatlan bozóttá nőtt, úgyhogy a terület megközelítése csak a keretkapun át történhetett. Ezt hajnalban nyitotta, este csukta a közösen fogadott és fizetett kertcsősz.61 A kerteket - a nevük is mutatja - szőlőnek mérték ki, s évben szabták meg, hogy a tulajdonos beültesse szőlővel. A telepítést a puszta szőlő (terület) KISS József: A Jászkun Kerület parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején (1702-1731) Bp. 1979. 130. p. A Nagyvénkert egy részét az 1980-as évek közepén felszámolták, lakótelep épült ott. A kert egy része megmaradt, de a lakótelep közelsége miatt inkább csak vegetál. A Kisvénkertet ma is művelik, de egyre több benne az állandó lakás, és lassanként, amolyan apró, kertvárosi városrésszé alakul át. BÉL Mátyás: A kunok és jászok avagy filiszteusok kerületei, (ford. Illyés Bálint, Szőts Rudolf) In: Bács-Kiskun megye múltjából. I. köt. Kecskemét, 1975. 7-51. p. JNSZMLKg. v. lt. Tanácsülési jkv. 1772. április 6.; és Tanácsülési jkv. 1811. passim JNSZML Tanácsülési jkv. Karcag, 1741. november 2. Ekkor „Szőlő Pásztor”, „Szőlő Kerülő” a megnevezésük. 139
