Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: „Értünk Kunság mezején”… Táplálkozástörténeti adatok Karcag város 18. és 19. századi irataiból
lisztnek vékája 8 frt ”-ra határoztatott22. Akárhogy is volt, a kukoricaliszt és a dara egészen az 1950-es évekig sok karcagi háztartásban előfordult. Ezekből készült a puliszka, a kukoricakása, a máié, a görhe. Télen csemegének is főztek szemes kukoricát. Húsfélék A 18-19. században is az állattartás, az állatállomány jelentette a nagykunsági gazdaságok igazi erejét, s mint jelentős állattartó vidéken a húsfélék és a tejtermékek fogyasztása meghatározó szerepet kapott a táplálkozásban. A vizsgált időszakban a szarvasmarha, a sertés, és a juh, valamint a baromfiak fogyasztását igazolják a feljegyzések. Ugyanezt mutatják a korábbi századokból a régészeti leletek. Méri István Móric falu feltárásáról szólva azt írja, hogy az előkerült töménytelen állatcsontból a legtöbb a szarvasmarha csont volt, azután a juh, illetve kecske-, majd a disznó és a lócsontok következtek, de - írja - „akad szép számmal ...tyúk, lúd és egyéb számyascsont is”.23 Szinte semmiben sem különbözött ettől a kiskunsági Szentkirályon előkerült leletanyag, sőt, ott egy mészárszék maradványait is megtalálták.24 A nagykunsági állattenyésztésről vallanak az egri vár számadásai is. Ezek szerint a kolbászszéki települések évenként sajtot és vajat szolgáltattak adó fejében, szükség szerint pedig vágómarhát, sertést és szalonnát adtak el az egri konyhák részére.25 Tudjuk azt is, hogy 1522-ben Kolbászszálláson, a szék JNSZML Kg. v. lt. Tanácsiilési jkv. 1817. október 31. 660. MÉRI István: Beszámoló a Tiszalök-rázompusztai és Túrkeve-mórici ásatások eredményeiről. II. rész. In: Archeológiái Értesítő, 1954. 147. p. KASSAI M. Katalin - TAKÁCS István: Miből éltek a kunok? In. Élet és Tudomány, 1985. 27. sz. 853-854. p. ; A telepen sok szarvasmarhát is levágtak, s a csontokon jól nyomon követhető a vágás és a feldolgozás fejlődése. A leölt állatokat módszeresen darabolták fel: hosszában kettéhasították, s általában ugyanazon elv szerint vágták szét a húsos, illetőleg kevésbé húsos részeket. A sertéseket - a szarvasmarhához hasonlóan - igen szakszerűen dolgozták fel. A megégett állatfogak bizonyítják, hogy a szőrzetet perzseléssel távolították el. A perzselésnek - írják a cikk szerzői - akkor van fontossága, ha az állatok feldolgozásakor elsősorban szalonnához kívántak jutni. A konyhai hulladékok között előkerült feldarabolt lócsontok a lovak rendszeres levágására és elfogyasztására utalnak. GYÁRFÁS István: A Jász-kunok története. 4. köt. Bp. 1885. 436. p.; BOTKA János: A Nagy- és Kiskunság az egri vár 1577-79. évi összeírásában. In: Zounuk 2. Szolnok, 1987. 205-252. p. 131
