Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: „Értünk Kunság mezején”… Táplálkozástörténeti adatok Karcag város 18. és 19. századi irataiból
nézve nincs panaszuk (akármerre fordultam túrós rétessel akartak tömni) ”.15 Az itt említettek közül a régen valóban gyűrűre formázott, jellegzetes kunsági kispereccel és a - feltehetően a pékek süteményeiből átvett ötlet nyomán - a lekvárral töltött kiflivel, és a rétessel találkozunk a hagyományosnak tekinthető sült tészták között. Ezek tölteléke a régmúlt időkben a kis mennyiségben termő, ezért drága pénzen vásárolt gyümölcs helyett, a bőségesen rendelkezésre álló tejtermékekből (túró, sajt) került ki, ahogy a lekvár főzés is inkább a 19. század második felében, ha csak nem még később, a 20. században lett szokás. A kenyértésztából - ahogy a táplálkozást vizsgáló könyvekben olvassuk, de még hírét is úgy hallani - ha nem is süteményt, de reggelire vagy napközbeni eleségnek kiscipót, lángost, bodagot sütött a gazdasszony. Ugyanilyen régi, ám manapság is általánosan ismert sütemény vagy tésztaféle a pogácsa. Manapság a vasárnapi ebédek része, de régebben - úgy tűnik - nemcsak süteményként, kedveskedésként,16 hanem kenyér helyett is sütötték, ebből vitt magával megfelelő mennyiséget a földre, tanyára induló gazda. A 19. századból származnak azok a feljegyzések, amelyekben a száraztésztáról esik szó. Jellemzően szolgalegények lopásáról vagy pocséklásáról szólnak ezek a tanács elé vitt ügyek. A probléma a kiadott élelembeliek - tészta, búza, szalonna, só - eltékozlása. Azt nem lehet megállapítani, hogy a száraztészta mikortól terjedt el, de, úgy tűnik, a 19. század első felében már általánosan ismerték.17 Az iratokban gyakran említik a kölest, pontosabban a kását, mint az élelembeli járandóságok egyik részét, de Fényes Elek is megjegyezte, hogy a „kása kedves eledele lévén a köznépnek, evégből köles mindenütt bőven vettetik”. Népszerűségét mutatja a Pentz-féle összeírásban található azon megállapítás, amely szerint a legszegényebb ember is azon igyekezett, hogy ha másképp nem hát cselédbérbe, de esztendőnként legalább egy malacot és Életképek 1844. évi 16. sz. Csatári: Utazási emlékképek c. cikkéből In: ANTALFFY Gyula: Reformkori magyar városrajzok. Bp. é.n. JNSZML Kg. v. lt. Inquisitiók Protocolluma 1762-1775. 387-389. p. 1770-ben Puskás Istvánná tanúnak azzal magyarázta Magyamé a kemencében szokatlan időben égő tüzet, hogy az „ Uramat várom, egy kis pogácsát sütök, annak fűtünk. JNSZML Kg. v. lt. tanácsülési jkv. 1819. május 26. 299. Tolvajságon kapott személy által megtérítendő tételek között 1 forintra számolják a szalonna és a tészta árát. Tanácsülési jkv. 1825. január 15. 45. Három szolgalegény a gazdáik „tésztáját, szalonnáját” adta el dohányért; Bírói nyomozódások jkv-e., 1845. augusztus 1. A tanú látta, amint a háznál ebédre „tehénhúst ettek laskával”; Uo. 1846. október 27. A tolvaj cseléd bevallja, hogy a gazdától búzát, „tésztát, szalonnát, kását” és sót hordtak haza, a maguk szükségére. 129
