Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
özvegyének Horváth Sárának jövendőbelijével, Szalay Györggyel kötött szerződése.127 Nevezett asszonyság jövendőbeli jó férjének lekötötte ingó és ingatlan vagyonát, arra az esetre, ha „mag nélkül elébb magának, mint sem férjének halála történnék”. Sára megfogadta, hogy Szalay Györgynek fogja testálni a maga javait, ha az megtartja az általa szabott feltételeket: „1°... Akar mely névvel nevezendő jószágát még együtt élnek nem fogja fogyasztani, hanem inkább tellyes igyekezettel szaporítani fogja. 2. Ha a nevezett asszonyságot a mint illik tellyes betsületben mind holta napjaiglan tartya, ok nélkül nem rágalmazza, nem veri és motskollya. 3. Az asszony szabad akaratot magának fent hágy, hogy életében a kinek és a hová mikor mit akar adni, mint tulajdonábul szabadossan adhasson, és ha történnék is halálos betegsége tehát halála előtt a hová és a kinek atyafiságos szeretetbül és keresztényi buzgóságbúl mit akarna adni és testálni; maga önként való akarattyábúl disponálhasson. Az egyezség 1759 októberében köttetett. A letétbe helyezett iratok 1803-ban kerültek ismét a tanács elé, amikor az elhunyt Szalay György kaducitási ügyét tárgyalták. Történt ugyanis, hogy Horváth Sárának és Szalay Györgynek nem született közös gyermeke, s előbb Sára hunyt el, majd később a férje. Ekkor a vagyont a helység kaducitási joga alapján Fülöpszállás örökölte. Mivel az oldalági rokonság megpróbált perelni, a tanács minden iratot felmutatott, ami a jogait erősítette. Ekkor derült ki, hogy bár Sára ígéretet tett arra, hogy majdan férje javára végrendelkezik, az ígéretet nem tartotta meg, mert Szalay György megszegte a házassági szerződés azon kitételét, hogy Sárát „nem veri és nem motskolja”. Horváth Sára megőrizhette vagyonának függetlenségét, de férje durvaságát nem sikerült szelídebbre változtatnia. Szerény elégtétel lehetett számára a férjének kedvező végrendelkezés elmulasztása, hiszen Szalay György háborítatlanul használhatta néhai felesége javait. A tanács csak György halála után érvényesíthette örökösödési jogát. A jászkun nő számos esetben tulajdonszerző volt. A vagyonosabbak közé tartoztak a malomtulajdonosok. Kis Ferenc félegyházi gazda özvegye 1778-ban kért malomhelyet a tanácstól, amit „tekintetbe vévén régi redemptusi sorsa és özvegysége”m megkapott. A szabadszállási Gönczi Sámuel özvegyének, Gyenes Sárának a szárazmalmára egy szomszédsági vita hívta fel 128 BKML Fülöpszállás Osztályos ügyek, Fasc. 2. N°15. 1803. BKML Kf. 1t. Prot. Pol. 5. köt. 90. 117
