Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai

BOTKA JÁNOS

KUNOK-JÁSZOK KATONÁSKODÁSA ÉS BANDÉRIUMI HAGYOMÁNYAI (Történeti vázlat XIH-XIX. század)

„A múlt lényege az, hogy lezárt és megmásíthatatlan...

Konstans a forrás, a megközelítés variánsai kimeríthetetlenek, időről időre meghaladnak bennünket, s magunk is meghaladjuk önmagunkat. ”

(Kristó Gyula)

Bevezetés

A jelen feldolgozással elsősorban a kunok és jászok magyarországi katonai szerepére és a kapcsolódó bandériumi hagyományokra kívánunk - meghatározott keretek között - újólag emlékeztetni, hiszen nem feledhető, hogy több évszázadon át az ő teljesítményük is jelentősen hozzájárult a közös haza védelméhez és érdekeinek érvényesüléséhez, olykor az európai történéseket is befolyásolva. Egyben arra is emlékeznünk kell, hogy a fegyveres szolgálatok fejében sajátos népcsoporti jogokat (kiváltságokkal járó területi autonómiát) nyertek, amelyek keretei időnként változtak, továbbá, hogy „ősi kiváltságaik” védelmezését még a Jászkun Kerületek megszüntetése idején is „nemzeti céljuknak” tekintették. Kollektív jogaikkal azonban csak a katonai/bandériumi kötelezettségek1 teljesítése mellett élhettek. Az erre való figyelem és a kapcsolódó felelősség szinte kezdetektől meghatározta a kun és jász közösségek szemléletét és cselekvésének vonalát. A jog és a kötelesség összetartozásának tudata és a gyakorlati érvényesítés volt az a kiérlelődő

Az Árpád-kori gyökerű magyar banderiális hadszervezet némely sajátossága az ún. állandó katonaság kodifikálását követően (1715. évi 8. te.) elsősorban az ÜNNEPI BANDÉRIUMOK hagyományos működésében és magában a fogalmi megnevezésben élt/él tovább. (Vö. a 4. számú jegyzettel.)

9