Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
tanács egyik vendégének ebédje egy font halból és két font száraz halból állt. A készítéshez ecetet, salátát, tejsűrűt és túrót használtak fel. A különféle szintű elöljáróságok ünnepi lakomáin ismereteink szerint asszonyok nem vettek részt, csak a kiszolgáló személyzetben voltak nők: szolgálók, szakácsnők, akik a helység konyháján szerzett ismereteiket bizonyára hasznosították a maguk háztartásában. A rangjelző öltözködés A földszerzésre koncentráló, szigorúan takarékos életmódot folytató jászkunsági népesség női tagjai rangjukat, elsősorban az öltözködéssel fejezték ki. A jászkun nők sorsukhoz illően öltözködhettek, de a cifrálkodót elítélték, vagyonvesztegetőnek tartották. Molnár Ferenc kiskunkapitány nem véletlenül feddi meg oktató füzetében azokat, akik „nem törődnek azzal, akár hogy pótollya a szegény gazda magának, házának, s a közjónak szükségét csak ő pipeskedhessen”.83 Hiába volt minden sem a takarékosság, sem az anyós, sem a férj szigora, de még a szegénység sem tántorította el az asszonyokat a szép ruhák kedvelésétől. A kelengyés láda tartalmát, a nő házasságba vitt ruha- és ágyneműit új családja és szomszédsága számon tartotta. A házasságba vitt ládabeli ruha azonban idővel elkopott, pótlásra, kiegészítésre szorult. Családi viták visszatérő témája volt, honnan került pénz a vásárlásra. Az örökösödési perekben gyakran kutatta a férj rokonsága, miből vásárolta ruházatát az özvegyen maradt feleség. A férje pénzéből öltözködött vagy még a gazdaságot is a feleség pénzéből gyarapították? Karcagon vizsgálat tárgya volt, hogy Csikós Mihály elhunyt felesége Erzsi miből vásárolta a ruházatát, azaz kit illet az örökség. A tanúkihallgatások84 1773 januárjában történtek, s többek között meghallgatták az elhunyt egykori gazdáját. Kiderült, hogy Erzsi a férjhezmenetele előtt két évig szolgált Monori Jánosnál, s a szolgálatáért kapott pénzből vásárolta a ruhaneműt, amit a házasságba vitt. Tanúk bizonyították, hogy Erzsi nem otthonról vitte a kelengyét, hanem a maga szolgálatával szerezte, nem kevés ügyeskedéssel gyarapítgatta egy-egy szép darabbal. A Monori Jánosnál keresett pénzéből vásárolt egy szoknyát és egy báránybőrös mentét, majd ezeket eladta és búzát vett az árán. Egy másik vásárban nyereséggel eladta a búzát, s ebből a pénzből vette a haláláig viselt rókás mentéjét. Ez a mente már akkora érték volt, hogy az örökösök versengtek érte. 83 84 106 BOTKA J. - PAPP I. 1986. 293. p. JNSZML Karcag vizsgálati jkv. 1773. 197-198. p.
