Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
akkoriban tömegével élt a határbeli vizekben. A délnyugati határon átfolyó Csíkér valaha bő csíktermő hely hírében állt, de az írások szerint jó csíkászó helyek voltak még Apavárán túl, Ladány felé a Déló-sziget tájékán."” Karcagon egy időben talán kisebb kedv mutatkozott e két vízi mesterség gyakorlásához vagy pedig a határ bőven „elbírta” idegen halászok jelenlétét is, mert a redempciót megelőzően (de esetenként később is) kisújszállási és madarasi halászoknak adta bérbe a tanács a rétbeli vizeket.116 117 A redempciós összeg a határ egészére vonatkozott, a halászatra, csíkászatra alkalmas vízfelületek közös használatú tulajdonba mentek. A halászatot és a csíkászatot - láthattuk - már ennek előtte is bérbe adták (vagyis felügyelték) és nem lett szabad gyakorlásuk 1745 után sem. A vizek hasznát általában harmadába adták a bérlőknek, de a harmad készpénzbeni lerovását már 1743-ban kikötötték, később pedig már csak készpénzről beszélnek a licitálás után megkötött szerződések. (A redemptus illetve az irredemptus bérlők között nem mutatnak különbséget a karcagi szerződések. Egy egészen korai, 1766-ban kelt feljegyzésben találunk egy megjegyzést, ami „a' Csík Harmadnak és a' Redemptusok által (fizetett) negyed(ne)k” a hibás kiadásáról intézkedik.)118 A halászóvizeket és a csíkászóhelyeket a 19. században aszerint különítették el, hogy az a Zádoron felül vagy a Zádortól a Karajánosig terjedő „nagy Réten” munkálkodó bérlőké volt-e. A bérlők a bérelt határrész nagyságának megfelelően megállapított (illetve kialkudott) összeget fizettek, s később feltehetően maguk egyeztek meg a területen élő más halászokkal, a vészek tulajdonosaival és ezek ellenőrzését is maguk végezték. Kisebb halászóvíz bérletére egyetlen példánk van, 1852 őszén Vajó Mihály bérelte „a Hattyúsi halászatot” 10 forintért.119 A bérlet meghatározott ideig, a halászatra legalkalmasabb hónapokban tartott. A jegyzőkönyvekben fennmaradt megállapodások vízhasználati megkötéseket nem nagyon tartalmaznak. Az 1840-es évek elején feltűnő medertisztítási kötelezettséget már említettük, 1840- ben pedig azt is kikötötte a tanács, hogy László király naptól (június 27.) Sz. István király napig (augusztus 20.) ,,a' Halászatot meg szüntetni”, vagyis ,,a' rétenn a' Vészeket is felszedetni tartozzanak. ”120 Azt, hogy a hal gyakrabban fordult elő a karcagi konyhákon, mint ma, igazolja az 1844. évi halászati és csíkászati bérlet szerződése, amely szerint a halászok kétnaponta, de „ különösen 116 JNSZML Kg. v.lt. Inquisitiók Protocolluma 1762-1775. 1767. január 12. Vizsgálatot folytatnak a Déló-szigetben kaszáláskor meggyújott csíkkasok ügyében, mert azok felgyújtásával jelentékeny kárt okoztak az arra járó legények. 117 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1743. január 24. 118 JNSZML Kg. vl.lt. Tjkv. 1766. december 1. 119 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv.1839. szeptember 28. 615. sz. Ekkor Zádoron felül lévő vizeket 90, a nagy rétet 180 V(áltó) Cz(édula) forintért adták bérbe. Az arányok később sem változtak. Lásd még Tjkv. 1852. október 1.235. sz. 120 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1840. szeptember 12. 528. sz. 86
