Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)

TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)

A Mirhó elgátolásáig a tiszai áradat a magyarkai laposokat töltötte fel, innen ágazott tovább a Kisújszállás- Ecsegpuszta felé lévő Mirhó-tóba, onnan a Berettyóba. Szabó János (cca. 70 éves) karcagi lakos 1762-ben úgy emlékezett, hogy a „Mirhó tó Magyarkai pusztárul bizonyos Halas névű vízbűi eredetit vévén, a' mint a' Torka, 's folyamattya vagyon a' Mirhó tónak, aztat a' Tanú Magyarkai Pusztának lenni tartotta, Mirhó tót azon túl (mint) Ecsegi Pusztához” tartozandót ismerte.63 A gát megépülte után a magyarkai - hegyesbori réteket is a Hortobágy és a Berettyó árvizei táplálták, és amíg tehették, a nyugat felé eső Karajános-mocsarat is megfutották. Az 1790-es években a mocsáron át húzódó út védelmére Kisújszállással és Karcaggal töltést építtettek, ami a kisebb áradásokat szerencsésen fel is fogta. A Karajánost azonban a lefelé igyekvő őszi és tavaszi vizek is megtöltötték, errefelé keresve lefolyást a Hortobágy felé. így aztán a Karajánoson a 19. század második feléig gátépítéssel nem is lehetett kifogni, ahogy a magyarkai mocsarakon sem. A töltés pedig teméntelen bosszúságot is okozott, mert a lefolyás elzárásával az őszi és tavaszi vizek gyakorta fenn rekedtek. A terület felső részének a Cina- derék, a délibb területeknek a Karga-ér volt a legjelentősebb vízfolyása, amelyekből természetesen számos kisebb ér, - a Pene-ér, a Fásér, a Hegedűsderék, a Kargaderék, a Kálmán-ér, Görbe-ér - fakadt. A legdélibb területek folyóvize az 1830-ban a Hortobágy medernek tartott Sebesér volt, s ma ennek a néhai térségében található az egyik legjelentősebb belvíz-elvezető, a Sebeséri- csatorna.64 65

Az erek, áradások vize a nagy kiterjedésű laposokban állt meg. Ilyenek voltak a nyugat felé, a Hegyesbori-fenék mellett a Karajános részének tekinthető Hattyús, 1864-ben Hattyús-fenék és Hattyús-lapály, az alatt a Karga-fenék, a Sáros lapos, attól lejjebb a Bucsa-Kisújszállás-Karcag hármas határa szomszédjában lévő Halas (1864-ben Kis- és Nagy Halas). 5 Hasonlóan vizes környezetben emelkedett a Karcag és Kisújszállás közötti Magyarkai Ravaszlyuk nevű sziget, és ezen az oldalon találhatók az olyan megosztottan tulajdonolt területek, mint a Ládafia, Domb-sziget, és a Rakoncás.

63 JNSZML Kisújsz.v.lt. R.sz. 274. 1762. szept. 28.

64 PESTYF. 1978. 154. p.

65 PESTY F. 1978. 154. p. Varró a Pestynek adott válaszban azt írja, hogy a Hattyús-fenék és a Hattyús-lapály neve értelemszerű: „hajdan sok hattyú lakott benne. ” A Kis- és Nagy Halasról és más erekről ugyanígy, ti. „a hajdani nagy rétnek egyes részei, az utóbbi arról neveztetvén el, hogy sok halat adott. ”

70