Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szárazmalmok történetéhez
például az 1843-as bérletbe adáskor szigorúan kikötötték, hogy a haszonbérlő 1/12 vámnál többet nem szedhet.24 A malmok és a malomhelyek is a helység tulajdonát képezték, és csak az 1770-es évektől épültek a tőkeföldekre malmok. Túrkevén 1769-ben a Vincze família azzal a feltétellel kapott malom építésére engedélyt saját földjén, hogy csak a maga szükségletére őröltét benne. Amikor elkészült a tanács 12 Rft büntetést szabott ki azokra a keviekre, akik ott őröltetnek. A tiltás óriási felháborodást váltott ki, Illéssy István nagykun kapitány végül személyesen intézkedett, megengedte, hogy a malomban minden adózó szabadon őrölhessen. A lakosok elégedettek voltak a tanács azonban nem. 1811 -ben azután a nádor minden redemptusnak megengedte, hogy malmot építsen. A Jászkun Kerületben a tanácsok sokszor beruháztak a malmok fejlesztésébe. Túrkevén 1750-ben a négy szárazmalom 100 Forintjövedelmet hozott, 1809-ben a 13 szárazmalom 4176 Forintjövedelmet eredményezett. 1846-ban 11 szárazmalmot adtak bérbe, de ekkor már a bérleti díj meghatározott számú véka gabona volt az őrölt mennyiségtől függetlenül. Egy malom jövedelme 35 kát. hold föld jövedelméhez hasonló volt, érdemesnek tűnt tehát malmot építeni. A malomhelyekért a tanács különböző árakat kért. Karcagon 1812-ben egy négyszögölért 30 krajcárt fizettek. Félegyházán a redemptus molnár az 1840-es évekig ingyen kapta a malomhelyet. Csak 1846-ban, amikor a városban 39 szél- és 40 szárazmalom dolgozott, szüntették meg az ingyenes malomhely osztását. A szárazmalom a tulajdonosnak és a bérlőnek a jászkunoknál sokszor biztos anyagi jövedelmet és társadalmi felemelkedést is jelentett. Félegyházán 1828-ban a szárazmalom tulajdonosok között 5 nemes, 15 redemptus, 1 honorácior és 9 zsellér.25 Karcagon 1811 -ben a malombérlők között találjuk a város főbíráját és hét szenátort. Túrkevén az élők sorából végrendelet nélkül távozott Vincze Márton - aki háromszor is volt a település bírája - özvegye Kallós Erzsébet 1772-ben birtokosztály levelében osztozkodni kívánt gyermekeivel. A földekből, jószágokból és egyéb ingó vagyonokból juttatott leszármazottainak, de a szárazmalmot teljes egészében minden jövedelmével együtt megtartotta magának.26 Ugyancsak itt figyelhető meg, hogy a szárazmalmokat a későbbiekben a város tanácsosai bérlik. Kiskunfélegyházán 24 JNSZML Kunhegyes város ir. Tanácsülési jkv. 1843. 37-38. old. 95 jkv-i bejegyzés 25 BÁNK1NÉ MOLNÁR Erzsébet: A Jászkun Kerület gazdasági autonómiája. II. r. In: Zounuk 19. Szolnok, 2004. 105-109. p. 26 POZSONYI Zoltán: Az öröklődő normaszegés - Rendhagyó végrendeletek, birtokosztály levelek a túrkevei Vincze családban (1746-1831). In: Zounuk 19. Szolnok, 2004. 289. p. - JNSZML Túrkeve város ir. Capsa A. Fasc. 2. Sz.n. 28
