Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
ADATTÁR - BENEDEK GYULA: Külső-Szolnok megye az abszolutizmus idején (1849–1860)
100.000 forintot különített el a munkálatokra. A szabályozás módosítására egy 1856. október 9-én kelt rendelettel került sor, amelynek legfőbb eleme az volt, hogy befolyást biztosított a nagy munkálatokra a Belügyminisztériumnak is, a Tisza folyását pedig szakaszokra osztotta és minden szakasz építése számára külön állami felügyelőséget szervezett.75 A terv négy elem megvalósítását tartalmazta, hogy a szabályozás elérje a célját: az önkéntes terület korlátozására gátakat kellett építeni, a víz gyorsabb lefolyása érdekében a kanyarokat le kellett vágni, a mocsarakat le kellett csapolni, a vizet hajózhatóvá kellett tenni. A gátak (töltések) építése már jóval az általános szabályozás előtt foglalkoztatta az embereket. Helyi kezdeményezésként csupán a Mirhó-fok eltorlaszolását említjük - amely 1769- ben épült - és megakadályozta, hogy a tiszai ár elöntse a Gyolcs-lapost, amely nyugatról körülfogta Kunhegyest, majd dél felé, valahol a Berettyóba ömlött.76 A tiszai gát (töltés) szisztematikus építése Magyarországon még az abszolutizmus előtt elkezdődött. Ez a munka 1846. augusztus 27-én Tiszadobnál (Szabolcs vármegye) és Tiszaszederkénynél (Borsod vármegye) kezdődött. Külső- Szolnokban a munka 1850-től vett lendületet. A munkát a Középtiszai Armentesítő Társulat végezte, a töltésépítést 1852. április 19-én kezdték és még ugyanebben az évben beépítettek 125.871 köbméter földet. Az építkezés 1857 végével elérte közel 16.930 holdnyi termőföld mentesítését 86,65 m tengerszint feletti magassággal, viszonylag kis alapterületű munkagödrökkel, gátakkal.77 A tiszai védvonal egész külső-szolnoki szakaszának a kialakulását Lászlóffy Waldemár foglalta össze. írása szerint az elkészült gátak Külső- Szolnokban 1850-ben 840.000, 1870-ben 2.360.000 hold területet mentesítettek az egész országban. Őszintén ír az elkövetett hibákról is. Pl. a társulatok a töltések vonalazásában nem mindig voltak tekintettel az áramlástani szempontokra, a levágott kanyarokat megkerülték. Sajátos földtulajdonosi kívánalmakra is tekintettel voltak.78 Más vonatkozásban kb. 1920-ig történő kihatással feloldotta a termőföld hiánya okozta feszültséget. Ezek a munkálatok olyan következménnyel is jártak, hogy a mentesített területeken rövidesen kiterjedt tanyavilág alakulhatott ki. Néhol hiányosságként mutatkozott a gátak nem tökéletes tömörítettsége, 75 BERZEVICZY A 2. köt. 131-132. p. és BENDA K. 2. köt. 664. p. 76 NAGYKÁLÓZY Balázs: 2. köt. 13. p. 77 A gátak magasítása tovább és folyamatosan folytatódott és csak 1931-ben fejeződött be 95 méter tengerszint feletti magasságon. Egyébként a gátak külső-szolnoki szakaszának kialakulását Lászlófiy Waldemár írta le. írása szerint a tiszai védgátak 1850-ben 840.000, 1870-ben 2.360.000 holdat mentesítettek országosan. In: ZOUNUK 9. 108. p. 78 LÁSZLÓFFY W. 229. p. Azaz bizonyos földbirtokosok kérelmére hajoltak arra, hogy a gátakat úgy vezessék, hogy a földjeik a gátak védelme alá kerüljenek, még akkor is, ha az eredeti terv más vonalvezetést írt elő. 283
