Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szárazmalmok történetéhez
A keringősátor vázszerkezete 11 fenyőgerendából készült. A keringősátor és a fürészfészer befedésére 14.000 zsindelyre volt szükség, amelyet 3.000 szöggel erősítettek fel. A bálványhoz vas csapot, serpenyőt és két vaskarikát használtak fel. Az orsókhoz összesen 150 somfát használtak fel. A búzát és a kását külön őrlőkövekkel őrölték.6 Érdekes technikatörténeti adatként került elő Túrkeve irataiból egy 1841-ből származó tervezet. A csatolt két rajz egy probléma kidolgozásával kapcsolatos. Mindkét tervrajz két keringősátorral és egy közös malomházzal ellátott szárazmalmot tüntet fel. Ami azonban érdekessé és az eddig látott rajzoktól eltérővé teszi, az a sátor alakja és építőanyaga. A tervek, amelyek a tanács elé kerültek kőből vagy téglából készült oldalfalazatú sátort ábrázolnak. A tartós építőanyag használata a szárazmalmok épületénél nemcsak az időtállóság miatt ösztönözte a város vezetését, de a gyakori tűzesetek is szerepet játszhattak ebben. A szakvéleményt adó helyi molnár, ács és kőműves céh azonban elutasította ezt az építési módot. Véleményük szerint ugyanis az így készült malmok sötétebbek, ezen kívül nyáron a zárt tér miatt elviselhetetlen meleg keletkezik, ami az igavonó állatok teljesítményének erőteljes csökkenését idézheti elő.7 1764-ben Túrkeve tanácsa a következő rendtartást hirdette ki, amelyet Győrffy István néprajzkutató is említ, mint jászkun malomtörvényeket. A malomban történő viselkedést 7 pontban foglalták össze, az ellene vétőket különböző büntetésekkel sújtották. Istenkáromlásért 50-100, hamis esküért 12- 25, a malombírónak és malommestemek nem engedelmeskedésért 20, igazságtalan kimérésért 20, a malomépületben a dohányzásért 30 ütés járt, amelyet kerek fejű nyeles lapáttal mértek a vétkezőre. Ha valaki az őröltető jószágát lopta el, hajánál fogva kikötötték, majd a haját elvágták s a fürtöket ott hagyták elrettentésül. Ugyancsak Túrkeve irataiból tudjuk, milyen szerszámokat használtak a szárazmalmokban dolgozó molnárok. Egy 1784-es leltár szerint minden szárazmalomban volt véka (általában 2 db), kővágó kalapács (a malomkövet a liszt finomra őrlése miatt többször kellett vágni), kőemelő vasrúd és természetesen megtaláljuk a lakatot is.8 6 JNSZML Jászberény város ír. 1799. Capsa 34. Fasc. 2. No. 32. 7 JNSZML Túrkeve város ir. 1841. L. füzet. 5. kötet. 72. szám. 8 JNSZML Túrkeve város ir. Malombírói és mészárszéki számadások 1745-1785. 19
