Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: Szolnok iparosítása és az első ötéves tervidőszak (1950–1954)
Meg nem valósult beruházások A szolnoki ipartelepítés egyik, az I. ötéves terv során meg nem valósult beruházása a piritpörk feldolgozó üzem felépítése volt. Pedig az 50 millió forintos beruházással épülő üzem helyét az OVHB már ki is jelölte az 1951. október 9-én megtartott ülésén. Ennek alapján a piritpörk feldolgozó közvetlenül a kénsavgyár mellett, az ahhoz DNY-i irányban csatlakozó területen kapott volna elhelyezést. A két üzem egymás mellé telepítését egyrészt gazdaságossági szempontok indokolták, másrészt pedig az új üzem eleve a kénsavgyárból kikerülő piritpörköt dolgozta volna fel (összes nyersanyagának 40%-a a szomszédos gyárból került volna ki), amelyet szalagon vagy függőpályán gyorsan és olcsón lehetett volna szállítani. A két üzemet lehetőség szerint olyan közeire tervezték egymás mellé építeni, amennyire csak lehetséges: így ugyanis a kénsavgyár infrastruktúráját vehette volna igénybe az új gyár. Érdekes, mindez HM szempontból nem látszott aggályosnak. A piritpörk feldolgozó tervfeladatának jóváhagyására 1952. szeptember 12-én került sor. Ebben megadták az üzem paramétereit, amely évi 110 ezer tonna 10%-os nedvességtartalmú kohósítható piritpörk és kisebb mennyiségű cementréz volt, összesen évi 17,4 millió forint értékben. A gyárban 53 fő munkavállaló dolgozhatott volna.63 Szolnok neve, mint telepítési helyszín felmerült egy igazi megaberuházás kapcsán is. Az Országos Tervhivatalban ugyanis 1952 és 1953 során hosszasan terveztek egy olyan gyárkomplexumot, amely a maga 190 millió Ft-os költségével a megyében messze a legnagyobb ipari létesítmény lett volna az ötéves terv során. Az ásványolaj finomító és krakküzem telepítési helyszínéül Szolnok és Tiszafüred települések nevei merültek fel. Mindkét telepítési helyszín előnyeit és hátrányait részletesen átvizsgálva végül Tiszafüred tűnt megfelelőnek, ugyanis Szolnokon már nem volt bevonható szabad munkaerő. Ráadásul ennek a beruházásnak elsősorban olyan telephelyre volt szüksége, ahol „más üzemektől szeparálva” is megoldható volt az elhelyezés, ez a HM szempont pedig a megyeszékhely szóba jöhető ipari telephelyén, a cukorgyár és a kénsavgyár között már nem valósulhatott meg. Más kérdés, hogy a szóban forgó finomítót és a hozzá kapcsolódó egyéb járulékos vegyipari beruházásokat végül Tiszafüreden sem építették meg (bár lehet, hogy ezt a Tisza élővilágáért aggódók nem is bánták).64 Szintén a meg nem valósult lehetséges szolnoki beruházások közé sorolható az a közelebbről meg nem nevezett „nagy gyár”, 63 SZML. 39-1-72. ő.e. 132-137. p. 64 MOL OT TŰK. XIX-A-16b. Isz.: 0053/IX/52. Ásványolaj finomító és krakküzem iratai, Tiszafüred. 208
