Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szárazmalmok történetéhez
A szárazmalomban való őrlést hitelesen írja le Szabó Antal (a törökszentmiklósi helytörténeti gyűjtemény volt vezetője) egy néprajzi dolgozatában. A visszaemlékező törökszentmiklósi lakos és saját személyes tapasztalatait mondja el. Érdemes közölni a leírást: A szárazmalom őrlésnél az volt a jó, hogy az azon való őrlést nem befolyásolta az, hogy van-e elég erős szél, amely a szélmalom hajtásánál lényeges kellék volt. Ha nem volt szél a szélmalom sem járt. Ezért aztán a szélmalomba vitt gabona megőrlésére napokat kellett várni. ... A szárazmalomnál nem kellett az illetőnek napokat várni. Legfeljebb csak arra vártak, míg a korábban jött gazda búzája lejár a garadon, ha többen is voltak az őröltetők. Akkor sort fogtak, vagyis aki előbb bejelentette őrlési szándékát, az került sorra. Azután jött a második, harmadik, stb. Várni kellett esetleg akkor is, ha a molnár a megkopott malomkövet újra megvágta, vagyis a malomkőre éles szerszámmal kalapáccsal friss lyukakat, szemcséket és rovátkokat vágott. Ez nem nagyon gyakran történt, egy hónapban egyszer vagy kétszer, attól függően, mennyien vittek őrölnivalót. Híres volt a muzslai vagy sárospataki malomkő, amely nem darabolta a búzaszemeket, hanem szép sima lisztet őrölt. ... A lisztre anyám és nagyanyám nagyon kényes volt. Bizony szó érte a molnárt érte, ami ritkán fordult elő, mert vigyázott a molnár, hogy a malomkövek ne nagyon szoruljanak össze, vagy ne járjon nagyon gyorsan a felső malomkő az alsón. Tapogatta is sűrűn a garaton lefolyó lisztet a finomságára meg a forróságára. Ha a malomsátorban a gyerek vagy a lóhajtó ember a lovakat gyorsan hajtotta, bizony lekiáltott hozzá a garadoknál lévő kis nyíláson, hogy lassabban hajtson. Rendesen két garad volt, az igen szerény kis malmoknál egy. A búzát a malomba kocsin vitték, ha pedig nagy sár volt, s a kocsi nem tudott menni, akkor lóhátra tették a gabonás zsákot, a gazda esetleg maga felült mellé vagy a másik lóra, vagy vezette a lovat. Szárazmalom még az én gyerekkoromban is volt Törökszentmiklóson vagy négy-öt darab. Még én is vittem a gyepsoron (a mostani legszélsőbb utca a vasúttól jövet) levő szárazmalomba az őrülnivalót. Anyai nagybátyám akart őröltetni. Feltett a ló hátára vagy fél mázsa búzát, és ezután engem is felültetett a zsák mellé a lóra, és ő vezette a lovakat. Mikor megérkeztünk a malomhoz, nagybátyám engem leszedett a lóról, és mivel nem volt más, aki őröltetett volna, leeresztette a nagy fogaskerekeket, vagyis féloldalra állította, azután bevezette a két lovat a nagy kerék küllői közé. Azután felszerelte a nagy kereket, úgy, hogy az ismét vízszintesben állott. Befogta a lovakat a nagy kerék küllői közt lévő karikába, engem a lovak háta megett a nagy kerék küllőjére ültetett, ostort nyomott a kezembe, és azzal ő bement a malomba a molnárhoz. Felöntötték a búzát a garadra, és nekem kikiáltottak, hogy most már kezdhetem a lóhajtást a kerekek közt körbe-körbe. De arra figyelmeztetett, hogy közel ne menjek ahhoz a kis léccel borított kis kerekhez, amelynek léceibe a nagy fogas kerék fogai belekapaszkodtak és forgatták, s azzal együtt a garadban lévő felső malomkövet 16
