Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - BABUCS ZOLTÁN: Jászkun egyenruhák és hadijelvények (a XVIII. század közepétől a kiegyezésig)
Az abszolutizmus időszakában A szabadságharc elvesztése után, az egykori (12.) Nádor-huszárezredet a császári-királyi hadvezetés újjászervezte, csakúgy, mint a többi, régi sorozású huszárezredet. Az átszervezés természetesen már az egyenruhák modernizálását is előirányozta, így a korábbi, sürü zsinórzatú mundérok is jóval egyszerűbb kivitelben készültek.50 Az 1850. szeptember 20-án Itáliába vezényelt ezred új ezredtulajdonost kapott gróf hallerkeöi Haller Ferenc altábornagy személyében, aki 1875-ig51 töltötte be ezt a tisztséget, mivel István nádor 1848-ban bekövetkezett lemondását követően, a nádori méltóság betöltetlen maradt (Az ezred zászlainak sorsáról már fentebb említést tettünk).52 Itt csupán ruházatuk változásairól kerül közlésre az alábbi táblázat53: Fejfedő Atilla/mente Nadrág Combok Zsinór Zsinóröv Szőrme 1849-től: fehér csákó világoskék világoskék fehér feketesárga feketesárga fekete 1863-tól fekete báránybőr kucsma egy szál kakastollal, fehér leffentyűvel világoskék világoskék fehér feketesárga 1865-ben eltörölve fekete Az 1859 áprilisának végén kitört szárd-osztrák-francia háború arra kényszerítette a császári hadvezetést, hogy haderejének ütőképességét önkéntes alakulatokkal növelje. így Magyarország kormányzója, Albrecht főherceg tábornagy „Magyarország hű lakosaihoz" intézett szózatában, 1859. május 2-án gyalogos és lovas önkéntes alakulatok szervezését kérte oly módon, hogy az önkéntesek a háború végéig kötelesek szolgálni.54 50 A korábbi ruhaszínek, úgymint a piros és a zöld eltűntek, helyette a világos és sötétkék színeket vezették be. Az ezredeket a gombszínek (fehér és sárga) különböztették meg és a csákószínek, amelyeknél három színfajtát állapítottak meg: piros, fehér és zöld. BARCZY Z. - SOMOGYI Gy. 1988. 68. p. 51 Az ezred története bővebben: BABUCS Zoltán: A 12-es jászkun huszárok ezredtörténete (1849-1867). In: Jászsági Évkönyv, 1996. Jászberény, 1996. 52 Gustav Amon Ritter von Treuenfest: Geschichte des k.k. 12. Hussaren-regiments. Wien, 1876. 202. p. ; BERKÓ I: 1918. 115. p. 53 BARCZY Z. i. m. 79-83. p.; SÁGVÁRI Gy. - SOMOGYI Gy. i. m. 130-136. p. 54 BERKÓ István, vitéz báti: Magyar önkéntes csapatok az 1859. évi háborúban. In: Hadtörténelmi Közlemények, 1930. 56. p.; II.; ERDÉLYI Gyula: A magyarok hadi szervezete és hadvezetési művészete ezer éven át. Bp. 1942. 255. p.; BARCZY Z. i. m. 81. p. 132
