Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
mutatkozott, úgyhogy 1869-ben a közbirtokosság, Papp Elek javaslatára, az említett réti földekre 15 évi adómentességet kérvényezett, amit az 1865-79 közötti évekre meg is kaptak. Az 1860-as évek elején Karcag városa ínségmunkát szervezett a nélkülözők részére és Ágotától kiindulva egy, két öles vízlevezető csatornát ásatott, s ezt a csatornát a ladányi határ mentében végig, sőt a fíizesgyarmati határon is J f előkészítették. Ez a 8 méter széles és átlagban 3 méter mély, Ágotától induló és Borz alatt a Berettyóba torkolló „Határcsatorna”, tulajdonképpen Hortobágy-csatorna lett az előzménye a későbbi Hortobágy-Berettyó csatorna karcagi szakaszának. Mivel a terület belsejében nem épült ki vízlevezető rendszer, a csapadékvíz rendre feltöltötte a nagyobb erek medrét. A réti földek elosztása után negyedszázaddal, Daróczy Elek 1890-ben kiadott statisztikája még mindig a fentebb megismert Nádasér, Kígyós derék, Bánfi derék, Apavára derék, Papere, Sebesér nevű medreket említi, mint a legjelentősebb ereket, megjegyezve: „az erek vidékünkön forrásszerű kezdettel rendszerint nem bírnak, hanem a csapadékból merítik víztartalmukat a mely emelkedik és hanyatlik, vagy nyáron egészen kiszárad, a szerint a mint nedves vagy száraz időjárás az uralkodó.”205 A mocsarak területét 1887-re 2.000 katasztrális holdra szorították vissza, de az 1880-as évek végének áradásai az alacsonyabban fekvő területeket újból „elposványosították”, vagyis a földművelés számára használhatatlanná tették. Hamar világossá vált, hogy a belvízlevezetés megoldása nélkül, ehhez hasonló helyzetekre minden esősebb esztendőben számítani kell. A víz ismételt megjelenése viszont nem jelentette egyben a rét visszatérését is, mert a 19. század végére a táj már kellőképpen átalakult, vagy ahogy Daróczy munkájában olvashatjuk: „... a földmívelés terjeszkedése s a vízszabályozási és lecsapolási munkálatok folytonos elöhaladása következtében az eredeti alföldi virány mind szűkebb határok közé szoríttatik. ”206 Megjelent a Berettyót szabályozó társulat is, de sokáig nem végzett igazán hatékony munkát, mert Papp Mór karcagi birtokos szerint, a rengeteg küszködés és a beleölt pénz ellenére még 1886-ban is „mindig maradt annyi vizünk, hogy ültetés nélkül nevelhettünk gyékényt és kákát. ”07 A hatékonyabb munka megszervezésére hozták létre 1878-ban az évek óta szorgalmazott, a Hortobágy- Berettyó vidéki Belvizeket Szabályozó Társulatot, de az igazi megoldást jelentő Hortobágy-Berettyó csatorna teljes befejezésére azonban csaknem két 203 204 205 206 207 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1864. 530. sz. DARÓCZY Elek: Karczag város egyetemes leírása. Karczag, 1890. 15. p. Uo. 16. p. Uo. 27. p. PAPP Mór: Emlékirat a Berettyó szabályozási és ezzel kapcsolatos vízi és társulati ügyeinkről. Karczag, 1886. 107
