Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
Szántóföldek Az Ecseggel kapcsolatos tanúkihallgatások hagyták emlékezetben, hogy a Hortobágy és a Berettyó öntözte tájék szigeteit a 17. században az ecsegiek szántották-vetették. Azokon alkalmas időben igen szép búzatermésük volt. 6 A vizsgált karcagi rétben is kerestük ilyesminek nyomát, de sajnos már alig találtuk. A réten osztott (felfogott) dinnyeföld és talán kert körbeárkolásának emlékét őrizheti az 1780-ban említett Dinnyés- és az Árkos-sziget176 177 és a néhai szokásra emlékeztethet Apavára menedékhely mivolta is. A 18-19. században gyér nyomok vannak a „nagy rét” szigeteinek szántóföldi hasznosítására és szántóföld lett a magyarkai és hegyesbori puszták arra alkalmas részeiből is. 1761 novemberében határozták el, hogy a „Magyarkai és Hegyesbori gyepnek egy darab része a' lakosok között forgó földnek... fel osztasson ”178 A frissen feltört gyepet forgó földnek, vagyis évenkénti újraosztással müveit területként kapták a gazdák redempciójuk arányában, a tanács által meghatározott növényféleség alá. Később a város számára is itt létesítettek szántóföldet, és a következő években újabb szántókkal gyarapították. A 19. században már tengeri, köles, dinnye és krumpli-nyilasokat válthattak itt a lakosok. A huzamosabb ideig müveit szántókat időszakonként legelőnek hagyták, s pár év pihenés után ismét művelés alá fogták. Ez a terület a mai Kutató Intézet területét, az azzal szemben, az út túloldalán a kertek széléig eső szántókat, a magyarkai átjáróút két oldalát, a Kis-Hegyesbori-halom (ma Kun Emlékhely) térségét, a „régi négyes” és a vasútvonal közötti hegy egy részét és a Magyarkai-halom felé eső szántókat vagyis Hegyesbor puszta felső részét foglalta magába. A feltörésétől eltelt majdnem száz év alatt mindig közösen használt terület volt, amelynek Karcaghoz tartozó egyik felét 1852-ben, az ún. „kis osztályakor elosztották. A határtörténet előző részében szóltunk a Borda-rétről, amelyet a Mirhó-fok elzárása után szintén újraosztásos használattal vettek birtokba a földművelők. Ehhez hasonló, a rét szelídebb árvizek idején biztonságosnak ítélt részein alkalomadtán szintén osztottak ki nyilasokat. 1799 tavaszán az elöljáróság megvizsgáltatta a Halas környékét és úgy találta, „ ottan körül alkalmatos Köles Földek telnének 's még most semmi jele sem láttzatik, hogy azon környéket az Ar víztől félteni lehetne. ”179 176 JNSZML Kisújsz. v.lt. R.sz.274. 1762. szeptember 25. Katona Péter tanúvallomása „... ezen megnevezett Szőlős szigetben (az ecsegiek) leg-bövebben életet termesztettek és onnand élték aztat békességesen feltakarítván... ” 177 Lásd 160. sz. jegyzet 178 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1761. szeptember 4. 179 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1799. április 27. 248. sz. 101
