Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
A réti tilalmas tiszteletben tartását igen komolyan vették, s annak használatba vétele is megfelelő rend szerint történt. A szigorúság előnyeit a későbbiekben több esztendő is igazolta. 1815 júliusában le is írták, hogy „noha sok a víz a réten, mind az által, mivel a' hátak is jók többnyire mindenütt a' hol fsak tilalomba tartódtak, azért lehetne egy lántzra 4. öleket adni. ” Máskor két részre különítették el a kaszálót. 1800-ban május végén mondták ki „a jövő héten kezdődhet a' réti lapossakon termett kevés kaszál ló” elosztása, de ekkor, bizonyára a „kaszálló Rétség ” minőségére tekintettel, az is „ meg határoztatott, hogy két rendbe tétessen az osztály, elősször a' közelebb való, azután a' Vizeken túl lévő réteken... ”166 A víz levonulását és a terület száradását követően és ettől függően, május végétől - augusztus közepéig történt meg az osztály. A szénát a szigeteken kazlazták fel. Amikor télen rákoppintott az idő és felfagyott, minden gazda köteles volt a szénát elhordani, mert a hordás befejeződvén a jószágot a szigetekre hajtották telelőre, ami valamelyest a réti kaszáló trágyázását is jelentette. Bár úgy tűnik korábban a terület égetéssel való tisztítása is szokás volt, ám ez - tekintve a kaszáló egész évi igénybevételét - a 18. század második felében már aligha lehetett gyakorlat sőt, a rét értékének megfelelően alapvető tűzvédelmi rendszabályok is voltak.167 A legelőn tartott jószág rendesen egész télen a szigeteken keresgélt, de nehogy az áradás ott szorítsa, az enyhébb idő észleltekor kihajtották onnan. Ha viszont az időjárás miatt nem lett se kaszáló, se legelő, akkor az egész nagy rétet felszabadították a legeltetés számára. Olyan is előfordult viszont, (pl. 1770-ben, 1830-ban) amikor más határba, bérelt legelőre kényszerültek. Állattartás Amint azt már írtuk, a rétség igazi haszna a jószágállomány eltartása volt. A tárgyalt területek legeltetéséről, a jószág teleltetéséről már eddig is hoztunk példákat. A számtalan ügy, ami ezzel kapcsolatban a tanács elé került, igazolja hogy a heverő jószágtól a tenyésztésre, hizlalásra tartott rideg jószágig többféle állat legelőjének megfelelt. 1802-ben egy, a Hattyús határrészen dögölve talált ló után érdeklődve kérdezték ki a környéken tanyázó pásztorokat: a karcagi ököresordás-bojtárt, Mészáros János nyájjuhászt, Orbán János csikóst és Fekete István kondást,168 A gulya, az ökörcsorda, a ménes számára Hegyesboron és 166 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1815. július 19. 460. sz.., Tjkv. 1800. május 25. 405. sz. 167 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1790. június 19. 261. sz. Egy karcagi férfit kaptak rajta, amint,, a'Rét oldalakat”, pontosabban „az Ér-buga hegyet" gyújtogatta. A július 31-én ezzel kapcsolatban írják, hogy a tűzben többeknek már „Rakásban lévő gazok égtek meg”, de a szigorú fellépésre az is elég ok, hogy téli páscuumra szolgálhatván még a' Rétek, (ám) az illy gyújtogatok által fsak nem haszon vehetetkenné tétetik, mire nézve mivel már a' Réteknek perselése 's égetése meg vala tilalmazva", s az ez ellen vétőket keményen büntetni kell. 168 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1802. szeptember 6. 473. sz. 98
