Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Szolnok vasútjai (1847-1975) / 55. o.

A vasút fénykora Szolnokon Az előzőekben leírtak alapján próbáltuk bemutatni, hogyan épültek ki a megyeszékhelyet érintő vasútvonalak, és a város területét behálózó sínpárok. A következőkben azt kívánjuk nyomon követni, hogyan lett Szolnok „vasutas város" és mikor élte a vasút fénykorát. Az első vasútvonal (Pest-Szolnok) 1847-ben érte el Szolnokot, majd fél évszázad múlva, 1897-ben átadták a szolnok-kiskunfélegyházi vasutat, amellyel Szolnok tulajdonképpen vasúti csomóponttá fejlődött. De két közeli települést is meg kell említeni Újszászt és Szajolt, ezek ugyanis Szolnok „előcsomópontjának" szerepét töltötték be. Ha egy pillantást vetünk a térképre láthatjuk, hogy Új szász a Pest, Hatvan, Vámosgyörk irányából érkező vonalakat gyűjti egybe és vezeti tovább Szolnok irányába, Szajol pedig a Debrecen, Mezőtúr, Szentes vasutakat továbbítja a megyeszékhely felé. Ez annyit jelentett, hogy a pályaudvarra 4 irányból jöttek szerelvények, valójában azonban 8 vonal vonatai haladtak át Szolnokon. De mit is jelentett a vasút Szolnoknak? Először is döntő tényezőnek bizonyult abban, hogy a várost az 1876-ban megalakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székhelyének jelölték, a rivális Jászberénnyel szemben. A Tisza partján fekvő város a kiépült vasútvonalak segítségével jól megközelíthető volt mind a főváros, mind a környező megyeszékhelyek irányából. Az első indóház a folyó partján épült fel, ennek következtében a vízi úton érkezett árucikkeket könnyen és gyorsan átpakolhatták a vasúti kocsikba. Később a személypályaudvar a mai helyén épült fel, a régi pályaudvar pedig teherforgalmat bonyolított le. Már az új pályaudvartól a Nerfeld-házig szilárd burkolattal látták el az utat, hogy ily módon is jobban megközelíthessék a megyei közigazgatás új középületeit (megyeház, törvényszék). A vasúti létesítmények sorában elsőként a pályaudvarok és azok épületei tűntek fel. Az igazán sok vasúti szakmunkást foglalkoztató üzem a Járműjavító, 1858-ban kezdte meg jelentősebb működését. A kezdeti időkben, az országban működő vasúti üzemek nem rendelkeztek hazai szakmunkásokkal, ezért az itt dolgozók nagy része külföldről, főleg Ausztriából és Morvaországból idekerült vasutasokból állt. Ők önállóságukat egészen a századfordulóig megőrizték. Ezután azonban teljes mértékben asszimilálódtak, beilleszkedtek a város lakói közé. Mint ennek a folyamatnak egyik állomását őrzi az iratok között található számtalan névmagyarosítás. A vasúti létesítmények sora egyre gyarapodott, a Járműjavító után kialakították a fűtőházat és kiszolgáló épületeit, valamint a mozdonyvezetők és az utazó személyzet bázisát. De a vasútnak más létesítményei is létrejöttek a városban. Az 1910-ben megalakult Szolnoki MÁV Sportegyesület például a folytonos fejlődés következtében, sportpályát is szerzett magának. Az 1917-ben létreho87