Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Szolnok vasútjai (1847-1975) / 55. o.

mássá avanzsérozott bakterház, igen érdekes képe a vármegye különböző vidéki typusainak, úgy hogy annak megörökítése művészi ecsetre volna méltó, de megérdemli az odautazást az a változatokban szép kép, ecset nélkül is, annál is inkább, mert nemcsak a váróterem hívogató belseje fogadja ott az utast baráti melegséggel még július közepén is, hanem az összegyűlt utasok is tüntető előzékenységgel sietnek a közéjük keveredett útitársat meginvitálni s vele barátságra lépni..." A megállóhely 1966. november l-jén szűnt meg. Ekkor létesítették ugyanis a Wagner Gusztáv utca-Vízügyi Múzeum közti egyenes vasútvonalat a nagy sebességű vonatközlekedés miatt. Az 1800-as évek közepén épült sínpályát, (amely a mai Wagner Gusztáv utca- Bimbó utca-Botond utca irányát követve haladt és érintette az Alcsi vasúti megállót) évekkel később teljesen felszedték. A legjelentősebb vasúti műtárgy Szolnok vasúti Tisza-híd Az első szolnoki vasúti Tisza-hidat a Szolnok-Debrecen vasútvonal részeként építették. 1857. november 23-án indult meg rajta a forgalom. A hidat teljes egészében fából készítették, amely ebben az időben hazánk legnagyobb vasúti fahídja volt. A fa cölöpjármokon nyugvó hídnak 10 meder- és 28 ártéri nyílása volt. Az ártéri nyílások 11,38 m, a meder felettiek közül kilenc 18,96 m, egy pedig 22,78 m nagyságú volt. A híd teljes hossza 512 m-t tett ki, a vasúti forgalom egy vágányon bonyolódott le. A hidat a Tiszavidéki Vasúttársaság építtette a norvég származású Gregersen Guilbrandt pesti vállalkozóval.

31 A második szolnoki vasúti Tisza-hidat a régi fahídtól távolabb, 16 m-re építették fel. Másfél évig tartó munka után, 1888. október 31-én Baross Gábor miniszter adta át a forgalomnak a Tiszán épített vasszerkezetű kétvágányú vasúti hidat. Az új, korszerű vashidat két medernyílással és öt ártéri nyílással készítették. A meder feletti nyílások mérete 95,5 m, az ártérieké 38,9 m volt, a híd tervezési munkáját Feketeházy János végezte. Az 1887 elején megkezdődött alapozási munkáknál a meder közepén lévő, és a szajoli oldal felőli mederpillér alapozását pneumatikus módszerrel végezték, míg a Szolnok felőli mederpillér alapozását cölöpfalak közt vert, 20 m-es alapcölöpökkel készítették. Az ártéri pilléreket 9 m-re süllyesztett kutakkal, a hídfőket pedig szádfalak közt levert 20 m-es alapcölöpökkel építették meg. Az alapozási és falazási munkákat ugyanaz a Gregersen Guilbrandt végezte aki három évtizeddel előtte a faszerkezetű hidat NEMESKÉRI-KISS Géza: A magyar vasúti hídépítés története (1846-1875) In: Magyar vasúttörténet. A kezdettől 1875-ig. 1. köt. Bp. 1995. MÁV Rt. 68