Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Jász-Nagykun-Szolnok megyei iratok 1519-1789 / 305. o.

azmennyiben lehet ezután is segíthessünk [Succuralhassunk] s mind az életünk táplálását naponként munkálkodhassuk; Kiért Felségedet az megnyomorított ügyefogyottaknak igazságszerető Istene minden dolgaiban boldogítsa alázatosan kévánjuk; Nekünk vigasztalásunkra jó kegyes választ várván maradunk alázatos méltatlan szegény emberei a nemes Jászapátin [Jász Apátin] lakos Antal András és Szabó Gergely" A folyamodvány végig magyar nyelvű, köznépi latin szavak közbeszúrásával. A borítóján a következő címzés olvasható: „Felséges Erdély országára választott, vagy Magyar Ország nemes szövetkezett rendéinek nemes [confederalt Stafusinak] vezérlő Fejedelméhez Felső Vadászi Rákóczi Ferenc kegyelmes Urunkhoz alázatos kérelme [instantiája] belül megnevezett könyörgőknek [specificált Supplicansoknak]" OL G-19. Rákóczi lt. Kérvények, 39. csomó, 604/2. oldal. 10. Többek között két tiszapüspöki jobbágy vallomása az igazi rékasi határ nyomvonaláról a Szentivány és Alcsi felőli oldalon 1725. november 25. „Az 1725-dik évben november hó 16-dik napján Rékas falubirtokban [in possessione Rekas] a szentkirályi felség kegyes ösztönző parancsa birtokában végrehajtott helyszíni szemle [Rékas] helyszínén az alul írt határjelekről. Következik a végrehajtott nyomozás; Kérdőpontok [De eo Utrum] Elkezdvén Szászberek [Százberek] felől, azhol [az jász]ládányi út kezdődik, [az] Zagyva vizétől fogvást száznegyven lépésnyire napkelet felé egy hányás. Onnand egyenesen 650 lépésnyire [egy] bizonyos éren túl [az] második határ [hányás]. Az harmadik pedig 170, [az] negyedik 350, az ötödik Szentiván felől 870, az hatodik 640, [az] hetedik ugyan Szentiván felől - azki Szűr határnak neveztetik - 1470, [az] nyolcadik hármashatár Alcsi [Ács] felől 2070, [az] kilencedik 640 lépésnyire úgymint Csurgó-ér azki már [az] Zagyvába viszont beszakadt; Határhányások és jelek, merre tudniillik az bizonyságok által vezettetvén. Tudja-é, vagy hallotta-é az bizonyság, hogy [ezek] igaz rékasi határjelek és az rékasiak [az] addig való földet szabadon bírták, nem is volt iránta valamely villongás? 323