Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Fülöp Tamás: A „Karcagi precedens.” Szolnok megye rizstermelő szövetkezeteinek megmozdulása az 1956-os forradalom időszakában / 245. o.

időben jelentkező rizs-ügy csupán újabb lehetőséget adott arra, hogy a kommunista agrárpolitika több mint fél évtizedes, súlyos megpróbáltatásokat előidéző intézkedéseivel szemben, a megye agrárnépessége széles tömegekben fejezhesse ki elégedetlenségét. A Kádár-kormány első intézkedései között a termelőszövetkezeti tagság megnyerésére irányuló törekvés, éppen ennek a látens feszültségnek a lecsillapítását kívánta elérni. S bár a vidéki Magyarország forradalmi megmozdulásainak intenzitása meg sem közelítette a fővárosi események lendületét, az 1948 óta megfélemlített és hátrányos megkülönböztetésben részesített agrárvidék a maga módján mégis kifejezésre juttatta tiltakozását a sztálinista diktatúra agrár- és társadalompolitikai gyakorlatával szemben. A „karcagiprecedens" során meghozott döntés (a beadási áron beszolgáltatott rizs 50%-ának visszatérítése) az adott körülmények között tulajdonképpen a legmegfelelőbb, legracionálisabb megoldásnak mutatkozott. Ezt igazolja, hogy a megye valamennyi rizstermelő szövetkezetében szinte azonos módon fogalmazták meg a követeléseket; s ezt erősíti, hogy a karcagi forradalmi tanács döntését a periratok szerint sem követte semmilyen tettlegesség, vagy bántalmazás, mivel a feldühödött termelőszövetkezeti tagságot ezen alkuval sikerült leszerelni. A rizs visszaadását a zavaros közállapotok és a felsőbb hatóságok egymásnak is ellentmondó intézkedései következtében, csak helyi szinten lehetett kezelni, és ezt a feladatot a karcagi forradalmi tanács a lehetőségek tükrében megfelelően oldotta meg. A helyzetét megszilárdító hatalom azonban az eltűnt rizs, a széthurcolt téeszvagyon és az elfolyt pénzek miatt bűnösöket, bűnbakokat keresett. A rizs-árkülönbözet megyei szintre duzzadó ügye jó alkalmat kínált arra is, hogy az 1956. október 23. után eltávolított, majd november-december folyamán hatalmukba visszahelyezett tanácsi és vállalati vezetők leszámoljanak korábbi riválisaikkal, ellenfeleikkel. Danka Istvánt, a karcagi forradalmi tanács és a Hunyadi téesz elnökét a megyei ügyészség azzal vádolta meg, hogy beosztásával visszaélve, a rizsárkülönbözet visszatérítésének engedélyezésével, a társadalmi tulajdonban közel 20 millió Ft-os kárt okozott, s ezzel a BHÖ 231. pontjában szereplő, „társadalmi tulajdonban kártokozó visszaélés" bűntettét követte el. Mindemellett Danka „számlájára írták", hogy 1956. november 10. után, a Kádár-kormány rendeleteit figyelmen kívül hagyva, összehívta és működtette a karcagi forradalmi tanácsot. A bűnlajstrom szerint Danka továbbá kimerítette a „népellenes bűncselekmény sajtó útján történő feldicsérésének", valamint a „sajtótermék engedély nélküli kiadásának" bűncselekményét is, mivel a forradalom idején megjelentette a Karcagi Híradó című lapot. Az 1957. április 20-án megszületett ítélet szerint, Danka Istvánt a megyei bíróság 3 hónap börtönbüntetésre, 2.000 293