Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Fülöp Tamás: A „Karcagi precedens.” Szolnok megye rizstermelő szövetkezeteinek megmozdulása az 1956-os forradalom időszakában / 245. o.

eredményeinek széleskörű propagálását, agitációs célú hasznosítását.

16 Csakhogy a közös gazdaságoknál lépten-nyomon megmutatkozó, a korabeli felülvizsgálatok által is feltárt, s a falusi társadalom előtt sem leplezhető gazdasági és szakmai hiányosságok azt mutatták, hogy a termelőszövetkezetek döntő része rövid időn belül nem nyújthat kellő vonzerőt, a még egyénileg gazdálkodó parasztság számára. Ezért már az MDP KV Mezőgazdaság és Szövetkezetpolitikai Bizottságának 1949 januári ülésén megfogalmazódott az igény olyan termelőszövetkezeti mintakörzetek kialakítására, ahol a szocialista mezőgazdaság vívmányai, termelési eredményei a közvélemény számára megfelelő módon bemutathatóvá válnak.

17 A tervek egy-egy mintakörzet kialakítását írták elő a Dunántúlon és az Alföldön, az alföldi mintakörzet magában foglalta Szolnok megye tiszántúli részét, a Tiszai alsó-, középső- és felső járásokat, valamint Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr és Túrkeve városokat.

18 Az alföldi mintaterületek kijelölésénél figyelembe vették, hogy a kiválasztott részek éghajlat- és talaj adottságai megegyeznek az Alföld más térségeivel, s vasúton és közúton is jól megközelíthetőek; a kollektivizálás szempontjából pedig számításba vették a települések kiterjedt határát és a megyében tömegesen jelenlévő agrárszegénységét.

19 Szolnok megyében az 1949 augusztusában megindított szövetkezeti célú tagosítást éppen e településeken hajtották végre a legnagyobb mértékben, s itt alakultak ki az első jelentősebb területtel rendelkező közös gazdaságok is.

20 Területnagyságával országos szinten is kiemelkedett „a karcagi precedens" két termelőszövetkezete, a 953 kat. holdas Szabadság, illetve a 788 kat. holdas Táncsics téeszek.

21 A politikai igények nyilvánvalóvá tették, hogy ezekben a körzetekben jóllehet e területek termelési színvonala alacsonyabb volt az alföldi átlagnál mind a kollektivizálás sebességének, mind az átalakulás mélységének nagyobb mérvűnek kell lennie az országos szintnél. A tiszántúli mintakörzet vonatkozásában a tervek a meglévő, átlagosan 62 hold területtel rendelkező 48 téeszcsé területének átlagosan 400 holdra történő növelését, valamint újabb 40-50, egyenként 120 holdas csoport megszervezését írták elő, s a fejlesztés fő irányát URBÁN, 1987. 61-62. p. Uo. 62. p. Uo. 62. p. URBÁN, 1988. 1. p.; URBÁN, 1987. 62. p. URBÁN, 1987. 67. p. Uo. 67. p. 250