Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Elek György: A Gergely-halomtól a Karajános-gátig – Tájtörténeti áttekintés. II. rész / 9. o.

községek, Kenderessel közös határainak rendezéséről.

59 Talán a határjárás eredményei, esetleg a határvillongás kiújulása 1522-ben nyílt összetűzéshez vezetett. Pest vármegye szolgabíráinak vizsgálata szerint, ekkor hét kun település - köztük Kolbász - lakói, fegyveresen támadtak Kenderesre.

60 A váradi püspökség az 1530-40-es években hatalmába kerítette a kolbászszéki községeket, s a kunok általános zúgolódása és elkeseredése közepette, jobbágyi szolgálatokkal, közte majorságok kialakításával terhelte őket. I. Ferdinánd 1548-tól Eger, 1551-től Szolnok vára fenntartására rendelte a királyi koronabirtok Nagykunságtól járó kincstári jövedelmeit, bár mindeközben Fráter György (1551-ben) „élete végéig" birtokként kapta Kolbászt.

61 1552-től visszatért az Egerhez rendelt birtokok közé, de a Szolnokon berendezkedő török hatóság is kiterjesztette felette hatalmát. Kolbász és tíz környékbeli nagykunsági falu a szentmiklósi náhijéhez tartozott. Az 1566. évi hadjárat után, 16 kolbászszéki községben összeírt 416 egésztelkes jobbágyból 33 élt Kolbászon, ahol összeírtak még 3 kapitányt (kun nemest), 9 zsellért és 28 lakatlan házat, vagyis a székközpont addigra korábbi lakosságának mintegy 40% -át elvesztette. Három évvel később a török összeírok 59 lakott házat találtak (a történészek joggal vetik fel, hogy ez a defter lehet egy 1560 körül készült adókönyv másolata is). 1577-79-ben az egri összeírás 25 egész telken gazdálkodót, 6 zsellért és 25 elhagyott házat vett számba. A kétfelé szolgáló lakosok Egerbe 24 frt 75 dénárt, természetben búzát, árpát, vajat és sajtot, török részre mindenből tizedet, az összeírás évében például 700 kila árpát és 500 kila búzát (házanként további 34 kilát mindkettőből, továbbá házanként 54 dénárt), évi három vágómarhát és vajat adtak. A török állami adó összege 133,5 forint volt.

62 Tíz év múlva, 1587-ben az egriek már azt jegyezték fel, hogy a valamikori 57 jobbágycsaládból már csak 19 lakja a falut, míg a három év múlva készült defter 40 családról, 86 adófizető férfiről írt, nyilván erős túlzással. (A defter szerint jövedelmet vártak a juhok, sertések, méhkasok, a gabonafélék, káposzta, kender, len, hagyma és a kétkerekű szárazmalom után. Vagyis a „főváros" igazi parasztfalu volt.) A tizenöt éves háború Nagykunságot érintő hullámai, nem kevésbé a többször is az Üllő mellett telelő tatárok miatt, a századfordulóra Kolbászszék falvai lakosok nélkül maradtak. Kolbászszállás egyike volt azon tíz falunak, amelyek majd' egy évtizednyi sürgetés, bátorítás, szervezés után hazatértek, s rövidesen - a puszta falvak határát kibérelve - újból felépítették a Kunságot. Úgy tűnik viszont, hogy Kolbász nem nyerte vissza régi jelentőséGYÁRFÁS 3. köt. 376-377. p.; Okltár. 253. sz. KORMOS, Okltár. 1979. 26-29. p. BAGI G, 2007. 72. p.; GYÁRFÁS, 4. köt. 61. p. GYÖRFFY L, 1956. 30. p.; BOTKA, 1987. 236-237. p. 24